Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ ÚJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 1 03 zolja: «Miért rabolod el a szívet és rejted el arczodat? Mi okból ölsz és szomorítsz engemet? Ha nem állsz lesbe, bogy megöljed szeretőidet, akkor miért feszíted íjjad idegére szerelmes pillantásod nyilát ? Ha a sebzett szívek balzsamára gondolsz, minek bontod ki mosusz szagú fekete fürteidet ? Elég, hogy szívem kaczér tekinteted nyilára vágyik. Miért vonod meg szívemtől ezt a nyilat?» Saját személyére vonatkozó dolog vagy czélzás alig van Nasr ed-Din verseiben, csak egy pár versében említi meg a végsorokban, hogy a vers írója koronát visel. «Ob te, a kihez hasonló szépségű dolog nincs a világon. Nincs olyan sudár fa, mint a te sétáló cziprusod. Testemnek nincs az a szerencséje, hogy nyiladdal meglőjed (a szerelmes pillantás a nyíl), véremnek nincs az a becse, hogy vele bemocskoljad kezedet. Nem vágynak az éden kertjére azok, kik te melletted lehetnek, mert nincs jobb hely a világon oldalodnál. Arczodat, mely olyan mint a hold, mindig fátyol borítja. Mióta téged kiszemeltelek, behunyom a szememet, hogy ne essék tekintetem a többi szépekre. Nem láttam ugyan még arczodat, de azért elégedett vagyok, mert senki sem volt szerencsés arczodat látni. Ha lábaiddal taposod ezt a verset, jól teszed, mert egy fenséges király verseinek vagy az olvasója» (zi ánkib h'ánendeb es'ár sah válái).» A kedvesének távolléte által okozott búbánat ő neki is a legtöbb tárgyat szolgáltatja. Visszaidézve emlékezetébe kedvese vonásait így kesereg egy helyen a koronás költő: «Egy napon kedvesemtől való távollétem kínja fogta el a szívemet. Eszembe jutott az az arcz és az a ragyogó rubint. Az a narczis szem és az a cziprus termet. Az az íjj görbeségü szemöldök és az a két fénylő hajfonat. Két bajfonata alatt száz bodor hajfürt van elrejtve. Száz szempilla nyíl van szemöldökei alatt lövésre készen a szerelmesek szívei ellen. Mikor ezt elgondoltam, szenvedélyből felugrottam helyemről, jóllehet ezer tulajdona közül csak egy-kettő jutott eszembe.» Hasouló szellemben szól egy másik négy soros versében: «Távolléted szomorúságot és bánatot hozott én reám. Ha téged nem látlak, a pórit is ördögnek nézem. Ha még egyszer csak egy pillantást is vethetek reád, eleget láttam mind a két világból.» Az önfeláldozó szerelmes hangján beszél egyik négysorosában : «Ha a mi imádottunk vayj ^Iäsuj xj j ^Lsteo Ai (733) 187