Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

TANULMÁNYOK AZ ÚJABBKORI PERSA IRODALOM TÖRTÉNETÉBŐL. 1 03 életében kétszáz gyermeke halt el, így mindössze háromszáz gyermeke lehetett.

1) Feth'ali elég ügyesen verselt, többnyire szerelmes ghazeleket írt egyes kedvencz nejeire. Azt szokták mondani, hogy a házassággal megszűnik a szerelem költészete, a férj és nő közötti vonzalom, ha még oly benső is, nem szokott a költői lelkesedés forrása lenni. Keleten, hol a férj és nejei közti viszony a dolog természetéből folyólag nem lehet oly benső, gyakran megtörténik, hogy a soknejű férj csak a házasság után szeret bele valamelyik nejébe. Fethalínál ez nem lehetett ritkaság, mert divánjában sok verse van egyes kedvencz nejeihez intézve. így bizonyos Tuti Sah nevü, a Zend-családból származó, különösen szeretett nejére, ki nagy szépség volt, írta a következő sorokat: «Ki ez a tündér, a ki Hakaní elé jött, Bilkisként, ki Sulejmán palotájába lépett.» Mint valami szegény szerelmes panaszkodik imádottja zsarnokságáról, holott mint teljhatalmú nagy úr rendelkezhetett kedvesével. «Annak adtam szívemet, kinek minden cselekedete csupa zsarnokság. Éjjel-nappal csak ez a dolga, de azért azt mondja, hogy ez a hűség. A te szemed nem szem, hanem a lélekháborítás forrása. Nem termet, nem alak az, a mi neked van, hanem baj, csapás (lefordíthatlan szójáték a bála és belá szóval). Soha sem panaszkodunk mi kegyetlen zsarnokságodról. Bármit teszel is velünk, gyűlöletből jól van az téve.»

8) Ugyanily szellemben így szól egy másik versében: «Elmentél, de nem hagytad el szivemet, jóllehet te eltávoztál előlem. A te arczod (721) 10* 181