Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)
Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o
144D! KÉGL SÁNDOR. többnyire dicsőítő alkalmi versekből állanak. Skm Mirza elég ügyesen versel és különösen nagy mester az udvari költőre oly fontos rögtönzetekben. Költői birnevét is ezeknek az alkalmi költeményeknek köszöni. Természetesen a lehető legnagyobb dicséreteket mondja rögtönzött verseiben hatalmas urára. Mindenre tudott valami rögtönzetet mondani. így például egy vadászat alkalmával, mikor épen a szemébe talált a királyok királya egy vadnak, ezt a hevenyészett négysoros verset mondta el: «Egy napon úgy történt, hogy a világ ura emberileg kifeszíté íjját egy vad felé. Mikor a nyíl kiszabadult a király tegezéből, akkor az a vad, illendőségből, a saját szemébe helyezte azt.» 1) Igen magasból lőtt le a sah egy madarat, az udvari poéta azonnal előállt a verssel: «Oh király, örömre talált a szíved. Nyilad a magas légben eltalált egy madarat. Behrám Gur, ki a vadszamár két ajkát varrta össze nyilával, halálra irígykedte magát lövésed miatt» (az eredetiben szójáték van a gűr szóval, mely vadszamarat és sírt, temetőt jelent).» Néha Nasr ed-Din maga parancsolt verset valamire udvari poétájának. Egyszer az a különös ötlete támadt, hogy korbácsára mondasson vele verset. A találékony költő rögtönözve így szólt: «Nincs a sah korbácsához fogható. Lehetetlen hozzád hasonlót találni a föld kerekségén. A sah paripája a te nyeled és a fejedelem iijjai olyanok együtt, mint egy ég, két egyenlítő és öt újhold.» A sah lova egyszer, mikor ura lovagkorbácsával ráütött, kirúgott. Az udvari költő ezt látva, ilyen rögtönzetet mondott: «Vágtató paripájára rávágott a király lovagló ostorával. A paripa mind a két hátsó lábának patkóját megmutatta az égnek. Azt akarta megmutatni ezzel az égnek, hogy az nem tud, mint ő, egy holddal két új holdat előállítani.» Az újholdra ezt a hízelgő, erőltetett rögtönzetet mondta : «Mikor meglátja az újhold karimáját az égen, a királyok királya kell hogy levágja büntetésül az ég mind a két kezét, mert az a tolvaj, kapzsi (t. i. az ég) királyi trónjának egyik lábáról lopta el azt.» Ennél bajos furcsább alkalmi verset találni. A sah egyik új kastélyára ezt a rögtönzött költeményt mondotta: «A királyok királyának egy olyan új építménye van, mely igazán többet ér Sirván (730) 172
