Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

144D! KÉGL SÁNDOR. fejemet a vánkosról, a szerencse jött hozzám vidoran, tudniillik a szeretöm. Azt mondanád, hogy arcza, mint a nap, láthatóvá teszi a világot s azt vélnéd, hogy az ő ajkáról nyer az egész világ czukrotHoldjára egy nullát írt és száj nevet adott neki. Egy hajszálat kötött a derekára és övnek hívja azt. Soha sem láttad még, hogy a Tubafa (egy édeni növény) édes gyümölcsöt termett volna. Nézz Tuba termetére, melynek paradicsom a gyümölcse. Senki sem hallotta még, hogy az öz oroszlánra vadászna. Két szemének őzén kívül, mely olyan, mint a tej és czukor (sir seker). Bazsilikomból bokrétát csinál, mert ilyenek a hajfürtei. Rakásra gyűjti a narczist, mert ahhoz basonló a termete. Ha kecsességet, bájt akarsz látni, nézd az ő járását. Ha varázslást, bübájt keresel, tekintetében feltalálod. Jáczintot és jaszmint hozott, mert ilyen arcza és haja. Liliommal és narczissal jött, mert ilyen a hajfürtje és a termete. Nap vagy te talán, hogy azt hiszed, hogy nem lehet szemedbe nézni. Ha úgy van, akkor miért nem hunytuk be előtted szemeinket? Anyajegyed indusát ajkadon láttam és így szóltam, mily különös hogy az indus a Keűter (egy mennyországi folyam; itt a kedves ajkára van hasonlatul felhozva) mellett van.»

1) A régi nagy költők példájára több sikerült elegiát írt. Atyjának, Sebáinak halálára irt gyászversében meglehetősen keresett modorban fejezi ki atyja elhunyta fölötti szomorúságát: «Ob égbolt, te véres könnyekkel nedvesítéd ruhám szegélyét. A te enyészeted mennyköve elégette az ékesszóló férfi vetését és termését, azét a férfiét, kit megsirat a bölcs. Oh jaj, hogy a fekete föld alá vitted a testét.» Sebái családjában, úgy látszik, öröklött tulajdon lett a költészeti iránti bajiam, mert nem csak fia, kiről imént szó volt, hanem még unokája is, Hugisteh Kásáni, számot tesz a legújabbkori persa költők közt. Mohammed Hán, mert így hívták Hugistebét családi néven, meg sem közelíti ugyan nagyatyját, de azért bir némi költői tehetséggel. Mint annyi más e századbeli persa költőnél, az örökös utánzás az, mi elnyomja nála az eredetiséget, az önállóságot. A dagályos fi Az indek nem a legjobb hírnek örvendnek Persiában és KözépÁzsiában, mert fukarságuk és kapzsiságukról híresek. Vámbéry, Die Sarten und ihre Sprache. Zeitschrift d. D. M. G. 44. kötet 277. 1., hol egy igen jellemző szárt példabeszéd van közölve az indekről és a zsidókról. (730) 170