Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

144D! KÉGL SÁNDOR. lebegő porszem?» fi A keleti szufi-költők módjára a szép kedvek jelképe alá rejtett istenséghez ilyen fanatikus beszédet tart ugyanebben a meszneviben : «Oh te mosusz fátylú, szivékítö szép kedves. Kaczérkodj egy kicsit fátyol nélkül, a balsorstól sújtottakkal. Nem tudjuk az útat, jelöld ki útunkat. Nincs tudomásunk czélunkról, világosíts fel. Lásd, tehetetlenek vagyunk és nem tudjuk, hogy mitévő legyünk. Vedd tekintetbe, hogy szegények és zavarodottak vagyunk. Nézd csak, mit tett a szeretőm (magától értődik, hogy az Isten) a lelkemmel. Nézd, hogy mit mivelt szemem az én ruhaszegélyemmel (azaz mily nedves lett könnyeimtől ruhám szegélye). A féllelkűt örvendeztesd meg kegyelmeddel (nim gáni rá berabmi sád kun). Az ügyefogyott tehetetlent szabadítsd meg kötelékéitől.» A Nap és Hold (Mihr ű mäh) czímű nagyobb terjedelmű mesznevijében az annyiszor megénekelt szerelmet így határozza meg: «Tudd meg, hogy a szerelem tengeréből csak egy csepp a világ. A szerelem lehelletéből csak egy pára az ember. Ama lehellésből egy lehelletnek ember volt a bálója. Annak a tengernek egy cseppje világ nevet nyert. Minden létezőnek talizmánja a szerelem. A szivek és a lelkek csak Berlegei, edényei a szerelemnek. Egy betűt sem tudunk a szerelem titkából (berfi der miján nist). Nincsen jele a világon ennek a jeltelennek. Kezdete nem egyéb meg(730) 158