Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

•92 d! kégl sándor. az uralkodók és a hadsereggel igázzák le a világot. Üres kézzel, sereg és vagyon nélkül, nézd milyen módon foglalta el Mohammed a világot. De annak, a ki ujjával megrepeszti a holdat, illik hogy sereg nélkül foglalja el a világot.» Mint Sebái és csaknem mindegyik újabb époszköltő, úgy Sáfi is a nagymestert utánozza. így például egészen a nagy költő modorában írja le 'Ali liarczát Weliddel. «Mikor két év elmúlt a Medinába költözés után, egy hirnök jött, ki azt jelentette, hogy egy nagy hadsereg jön Medina ellen. Mindnyájan gyorsfutásu lovakon fegyveresen, zászlósán, sárgaveres és ibolyakék sátrakat hozva magukkal. A próféta ezt hallva, parancsot adott, hogy a városon kívül üssenek sátrat és verjenek riadót. Minden oldalról egy-egy kigyóformáju lobogó lengett veres és kékselyemmel díszítve. A nagy dobolás és sípolástól, te azt mondanád, a föld is kizökkent a helyéből. A kézi dob recsegése és a kürt hangja elfogta a hang elől a fülhöz vezető útat. Kétfelől a két sereg, csapat csapat hátán, betöltötték a síkság és a hegy környékét. A tisztátlan Welíd a lázadók feje, a ki olyan volt a csatában, mint a hatalmas sárkány, ragyogó handsárral kezében, elállta az Isten oroszlánjának az útját. Először az a rossz szándékú, mint a dühös elefánt, összeszorítá lágyékát és felemelte kezét. Hozzáugratott a vitéz hősies tettü világ oroszlánja (t. i. 'Ali), úgy kirántotta hüvelyéből a dul fikárt, hogy kezétől és kardjától félve, megsajnálta az ég a bikát és halat.

1) Olyan erővel sújtott, hogy azt fejtetejétől köldökéig kettéhasította.»

3) l) A mokammedán monda szeriüt a föld egy óriási bikán, a földet tartó bika meg egy nagy halon nyugszik. <s)' (646)" 120