Kégl Sándor: A perzsa irodalom vonzásában: Válogatott tanulmányok. Szerk. Dévényi Kinga (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 9.)

Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetéből [Studies on the history of modem Persian literature]. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből 15/11 (1892) 188 o

96 D! KÉGL SÁNDOR. előestéje van most, jer, hadd csókoljuk a serleg ajkát. Hadd töröljük ki egy csepp borral barmincz böjti nap gondját a szívből. Dobjuk félre az olvasót és a képmutató gazok csuháját, kövessük a korhelyek és a pobárforgató kelenderek szokását. Ma fejezte be az ég holdja körútját az égen, ideje van, hogy mi meg megkezdjük a pohár köröztetését. Arczunk mosására az élet forrásából hozzunk vizet. Nagy Sándor tükrénél jobb tükröt ragadjunk a kezünkbe. Hogy a győzelem látásával fölvidítsuk szemünket, a győzelmes király udvarának porát hintsük a szemeinkbe. A jó barátokat mind a boros serleggel szemléljük, az ellenségnek fejeit a lándzsára tűzzük. Gyorsan, mielőtt felébrednének az alvók, jer kedvesem, hadd csavarjam kezemre illatos fürteidet. Rést ütött a búnak dolgán, oh Nesát, a pohár, forgassuk tehát a poharat, míg egészen eloszlatja, kiirtja a bánatot.» Nesát, ki mint miniszter, hozzá szokhatott az udvari légkörhöz, igen találóan fejezi ki, hogy neki éltető napja a fejedelem tekintete. «Addig, míg a nagy Hákán udvaránál voltam, a vízben bal, a tűzben szalamander voltam. Most, hogy távol vagyok tőle, olyan vagyok, mint a víztelen kiszáradt folyam és a hideg füstölő.» Egyik versében, mint valódi udvaroncz-költő nem akar ismerni nagyobb élvezetet a nagy király szolgálatánál. «Széltében-hosszában bejártam a világot, hol elül, hol hátul jártam ezzel a karavánnal. (Az emberiséget érti a karaván alatt, melynek czélpontja a sír.) Bárhová jutottam is, sehol semmi olyat nem láttam, a mi élvezetesebb lett volna a királyok-királya szolgálatánál. Mindent kitörültem a szívemből az Istenen kívül, s aztán az ő árnyéka alatt búztam meg magamat. Feth'ab sahnál, az igazságosnál, találtam menhelyet, kinél igazságosabbról soha sem hallottam.» Feth'alit magasztaló versében egy másik helyen zavarának ad kifejezést a költő, hogy nem tud eléggé magasztos jelzőt találni. «Zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy minek mondjam, hogy méltó legyen ő hozzá. Ha felbőnek mondom, drágakövet szór ö nem esőcseppet. Ha égnek mondom, nem áll a hasonlat, mert ő, állandó. Hegynek mondanám, de nincsen kőszíve. Ha királynak nevezem, nem elég fenséges czim ez neki, jóllehet én nem tudok nagyobb czímet mondani. » Furűg ed-Din azaz Mohammed Mebdi el Isfaháni azoknak az újabbkori persa irodalomban ritka költőknek a számát növeli, kik költői tehetségük mellett nagy tudományos képzett(662) 116