Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A l'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. (15 Az orientalisták vágya e költőre nézve is meglepő teljesülést nyert Kelet felől. A diván hátra levő második része is előkerült egy Amin-féle leideni codexböl, melynek alapján már most a teljes diván-szöveg kiadása, fordítása és feldolgozása*) is kezünk között van. Lebíd divánja a tőlünk itt feltüntetett szempontokból számos alkalmat nyújt különös megfontolásra. Gondolkodóba ejtenek bennünket már első tekintetre a gyűjteménynek nagyszámú helyei, melyek teljesen a mubammedán világnézetet tükrözik. Nézzünk egy pár példát. A Khálidi-fóle kiadás 10. lapja 3. versétől egészen 12. lapja 2. verséig egy kaszida kezdetén a következő eszméknek ad a költő kifejezést: «íme csakis a tiszták (jámborok) őrzik az isten félelmét; és Allánál lehet megállapodást találni: «Allához vezettetnek vissza; Alláhnál van a dolgok kezdete és vége; «0 minden dolgot tudással és írással számon tart, és nála nyilván vannak a rejtelmek; «Azon a napon, midőn azoknak jutalma, kiket kitüntet, gyümölcscsel terhelt magas pálmák és duzzogó zsengék; «Azon a napon, midőn a tudománynyal foglalkozónak csakis tisztaságuk és bünbánásuk szerez felvételt (belépést), «Vagy jó cselekedetek, melyeket tanúkul előkészített(ek), és a bűnbocsátó (isten) bocsánata;» Ily helyektől hemzseg a Lebíd divánja, és nem hiszem, hogy bármily elfogulatlan biráló ily gondolatmenetet elképzelhetne, a nélkül, hogy a muhammedán világnézet ismeretét fel ne tételezné a költőnél. Hiszen a fentebb idézett versekben nem csak a muhammedánoknak a túlvilági jutalomról tanított eszméik nyernek kifejezést, az isten mindentudása az uj vallás terminológiájában jut kifejezésre, hanem már az iszlám tudományos életére is történik vonatkozás! Ez a pogányság korában pogány ember részéről egy*) Das Jelen des Js.liid mit einem Theile seiner noch nicht veröffentlichten Gedichte. Habilitationsschrift Dr. Anton Huhcr. (Leiden 1887).— leb ids Gedichte nach der Wiener Ausgabe übersetzt und mit Anmerkungen versehen. DlwAn aus dem Nachlasse A. Hubers, herausgegeben von C. Drockelmann. Leiden 1891.