Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]
A l'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. (15 körül. Az elbeszélésük tárgyát alkotó körülmények alatt, a történetek szereplői — így gondolkoztak talán — igy meg így szólhattak volna; hát megszólaltatjuk. Ily versek csakis annyi értékkel bírhatnak, mint a Thukydides történeteiben előforduló beszédek. Minket azonban itt nem e kérdés érdekel, hanem a költemények hagyományos közlésének módja, a szöveg története. Es erre nézve egynéhány jellemző helyet szószerint lefordítok Ihn Hisám jegyzeteiből. Az 517. lapon egy költeményt közöl, melylyel az iszlám ellensége Hárith b. Hisám b. al-Mugira azon diadalkölteményre felel, melyet Hamza b.'Abd al-Muttalib a Bedr melletti győzelem dicsőítésére mondott. E közleményt Ibn Hisám a következő jegyzettel kiséri: «E kaszidában két szót megváltoztattunk, azokból a mit Ibn Iszhák közölt, minthogy (a költő) e szavakban a prófétát csúfolja». Nem is közli aztán, hogyan hangzottak a megváltoztatott szavak az eredeti szövegben; hiszen nem akarta megörökíteni Mog az 523. lapon Hasszán b. Thábit egy költeménye után: «Igy szól Ibn Hisám : Hasszán kaszidájából három sort kihagytunk, mert éktelen kifejezések vannak bennük». Az 532. lapon Umejja b. abi-1Szalt egy költemény e kapcsolatában: «Igy szól Ibn Hisám: «Két sort kihagytunk belőle, minthogy a próféta társainak gúnyolását tartalmazzák». Látjuk, elég nyíltan beszél és nem igen titkolja mesterkedéseit és ezek okait. Hogy e versváltoztató módszert még a legmagasabb sanctióval is ellássák, a próféta tekintélyét is belevonják e naiv müveletekbe. Ezt a mi Ibn Hisámunk a 610. lapon mutatja. Megelőzőleg (a 613. lapon) Ka'b b. Málik egy terjedelmes költeménye volt közölve az uhudi ütközet alkalmából. A 3. verssorban azt mondja a költő, (a közlött szöveg szerint), hogy küzdöttek 'an dininá «vallásunkért». A költemény végén pedig ezzel a jegyzettél találkozunk: «Igy szól Ibn Hisám; ,Ká'b b. Málik (a költő) így mondotta: 'an dsidmina «törzsökünkért».*) Ekkor a (költemény elszavalása alatt jelenlevő) próféta kerdezte (a költötöl): «Vájjon így is lehetne-e mondani: 'an dininá (vallásunkért)?» Ka'b erre azt felelte, hogy: igen. A próféta pedig úgy nyilatkozván, *) Azaz családunkért, p. o. Uszd al-gétba I. köt. 130 19. sor «va-nantami ilá haszabin min dsidmi Gásszá,a» fölemelkedünk a nemességhez a Gassziln törzse dsidm (törzsökjjéből.» < H9 ) [585,
