Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A rOOÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 4!) illesztették be bárom helyen (17: 35. Append. 17: 2. ibid 29), hanem, hogy az ő hires Mu'allaká-jába «az ítélet napját» (liiszáb) is becsempészték, valamint beszéltetnek vele azon könyvről is, melyben a mindentudó Isten az emberek cselekedeteit följegyzi (26. 27. versek). Ez épp oly kevéssé lehet arab pogány beszéd, mint ha egy másik régi költővel a «feltámadás napját» (kijárna) említtetik.

1) S teljesen méltányolnunk kell jó érzését a régi arab kritikusoknak, kiknek bár az «ítélet napja» a pogány versben nem okozott scrupulust, hanem az Al-Nábiga divánjába nem engedték be a következő sorokat, melyeket némelyek a pogány költőnek tulajdonítanak : «Ellene szegülsz Allahnak, pedig külsőleg szeretetét mutatod; ez, bizouy isten, furcsa beszéd ! «Ha igazán szeretnéd öt, engedelmeskednél is neki; engedelmeskedni szoktak annak, a kit szeretnek.»

2) Az ember csak csudálkozik azon, hogyan lehetett valamikor e két verssor elé a Nábiga nevét szerzőül iktatni! A hamisítás nagyon könnyen felismerhető módjával állunk szemközt, midőn az interpolator a szándékosan alTectált pogány modorú versében kiesik szerepéből és egy füst alatt tisztán muhammedán izü gondolatra tér. Erre példát nyújt Ausz ihn Ifadsar, a legrégibb arab költők egyike, divánjának egy verssora. E diván reconstruálása és magyarázása által legújabban Geyer Rudii/, bécsi tudós bővítette az ó-arab költészeti irodalom apparátusát. A 11. számú költemény 2. sorában a következő szavakkal találkozunk : «Al-Lát-ra és Al-Uzzá-ra

a) mondom; a ki az ő szolgalatukat követi (ily esküvel éri be), és Alláh-ra mondom: ime Alláli náloknál nagyobb.» Itt Alláli a pogányság istenségeivel oly módon van ellentétbe helyezve, hogy ily vers mondóját a Mubammed előtti időben még azon esetre sem bírnánk elhelyezni, ha — a mely kapcsolatban azonban épp Ausz költőt felemlítve soha nem találjuk — némely ') Kitiib al-agnnl VIII. köt. 06. 1. 1. sor. ') Ajijiewlix 36. sz. ®) A pogányság kőt nőnemű istenségének neve. Jf. T. AK. ÁRT. A NYELV* ÉS B7.KPT. KÖRKBÖL. IS92. XVI. K. 2. «7.