Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A I'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 41 a hatalmas Hárun al ltasíd khalifa udvara fényét és jelentőségét gyarapítá. E férfiú, kinek működése az arab philologia legkülönfélébb ágaiban korszakot alkot, nemcsak hires költö volt, hanem egyúttal egyike a régi költök legjobb ismerőinek, müveik legszorgalmasabb gyűjtőinek — csak redsez-verset 10,000-et ismert— amiért a khalifa «a költészet ördögének» (sejtán al-si'r) szokta nevezni.

1) De a mellett nagy hire járt megbízhatóságának, tudományos igazságszeretetének, az általa terjesztett hagyományok feltétlen hitelességének.

2) Az ö módszere és iskolája — mert számos nagyhírű pbilologus az ő tanítványának nevezi magát — valóságos reakeziót jelez a Hammád és Chalaf-féle hagyományok könnyelmű módja ellenében. Az ö tanítványai közül kiválik Ahá Hátim al-Szidsisztríni (rnegli. 861—68 körül) kiről már föntebb (37. lapon) kiemeltük, hogy mily nyíltsággal mutatott reá az interpolatorok garázdálkodására. Kortársai és utódai kiváló hitelességeért magasztalják. Az ö tanítványai között az arab philologia két nagy mesterének neveivel találkozunk: Ibn Durejd-dnl (meghalt 933-ban) és AlMubarrad-dal (megh. 898.) — A régi költészet egy másik, idősebb kortársától Al-Aszmaí-tól független tekintély volt ez időben még Muhammedibnal-A'rábi (megh. 844—45 körül), (Al-Mufaddal híres hagyománygyüjtő tanítványa), kit személyének s munkálkodásának ismerői ós szemtanúi a komoly szigorúság dicséretével jellemeznek. Az e tudósoktól követelt rostáló iránynak köszönhetjük, hogy az arab költészeti hagyománynak kihéjazhatjuk számbavehetö magját, melyet philologiai módszerrel megfontolás tárgyává tévén, tanulmányaink alapjául tekinthetnők. A fenteralített férfiak eléggé közel álltak közvetlen elődeik és részben kortársaik fékevesztett verskovácsolásához és csempészéséhez, hogy azok alapján, a miket saját utánjárásukkal a régi költők hagyományaiból birtak, az interpolátiókra vagy teljes falsumokra reámutathassanak. S így, ha nem is bírtak még azzal a kritikai érzékkel, melyet korunk tudománya a klassikai régiség tanulmányozásából a tudományos kutatás egyéb ágaira is átvihetett s alkalmazhatott, mindamellett szigorú önfegyelmezéssel biztosabb, komolyai b és, tegyük hozza, becsületesebb alapra fektették az arab régiségnek tulajdonított ') Ibn al-Anbilri, Nuzhat al-alihhd fi tahalat al-tulaha 161. lap. s) U. o. 171. és kk. lapok.