Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

Az iszlám az Omajjádok bukásáig. In: Nagy Képes Világtörténet, IV. Budapest, 1900, 581-678. [Heller 220]

65G VI. FEJEZET. AZ OMAJJÁD KHALIFÁK. azzal, hogy hiszen Ali is hásimita volt. Nékik is mindenekelőtt a Hásim-családért kell küzdeniük. Ily érveléssel hatott is az Abú Muszlim igazi czéljain át nem látó síitákra és így az alidáktól egy évszázadon át nagy buzgalommal szított mozgalom eredményeit az abbaszidák érdekeire használta fel. 747 junius 9-én tört ki nyíltan a lázadás. A kelbita araboktól támogatva több khoraszáni város csatlakozik a lázadók seregéhez. 748-ban és 749-ben már szervezett hadsereggel nyomult előre Abú Muszlim és az omajjádokat számos keleti városból kiűzte. Merván khalifa azt hitte, hogy a veszedelmes mozgalomnak leggyökeresebben azzal vethet véget, hogy Ibrábimot, az abbaszida párt imámját, kit syriai rejtekében Homeimában, a Genezaret tó partján felkutatott, elfogatja és Harránban kivégezteti. Az imám kivégeztetése már most jeladás volt az abbaszida pártnak erői megfeszitett kifejtésére. Ibráhim imám erőszakos halálát az iszlám nagy gyászának tekintették. Feketébe öltöztek és fekete zászlók alatt folytatták előrenyomulásukat. íme «a fekete zászlós emberek, kik Kboraszánból előbukkannak, élükön a mahdi». A fekete szín maradt ezentúl az abbászid uralkodók hivatalos szine; az omajjádoké a fehér volt. Ibráhim testvére, Abu-l-Abbász, áll most a párt élére. Mindig gyarapodó hadsereggel nyomul előre, Mesopotámián át Syriába. Mindenütt az omajjádok ellen elkeseredett lakosság lelkesedése fogadja. Mervánnak folyton leapadó hadserege nem képes megvédeni a dynasztia ügyét. Semmit sem basznál a hősies bátorság, melyet ö maga tanúsít. Abu-l-Abbász győzelemről győzelemre halad. Már 749 októberben Kúfában khalifának kiáltják ki. Damaskust 750 ápril 22-én foglalja el. Merván az abbaszidáktól üldözve szökésnek ered, meg sem áll Egyiptomig, a hol Abuszirban (a régi Busiris) felismerve 750 augusztus 5-én gyiloknak esik áldozatul. Abu-l-Abbász kard élére hányatja a gyűlölt omajjád család minden kéznél levő ivadékát. A próféta családján elkövetett százéves bitorlást kellett megtorolnia a szent család jogai megvédőjének és helyreállítójának. Becsületesen kiérdemli az al-Szaffcíh, «vérontó» nevét, melylyel kortársai jellemzik és melyen a történelemben meg van örökítve. Az Omajjádoktosaládjából csak egy ifjú menekült, Abderrakmán. Ez Spanyolországba vándorol és ott megalapítója lesz a második (nyugati) omajjád dynastiának. [858]