Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

Az iszlám az Omajjádok bukásáig. In: Nagy Képes Világtörténet, IV. Budapest, 1900, 581-678. [Heller 220]

m. JEZID. IBRAHIM, n. MERVÁN. 675 l int már azon körülmény is megingatta, hogy a dynastia törzsországa, Syria, mely minden viszontagság között a dynastia első korszakában annak megbízható támasza volt, most maga sem állott teljesen a khalifa mellé. A khalifátus fészkében is nagy számmal voltak ellenei Mervánnak. Uralkodásának nem volt biztos pontja sehol sem. Hiába sikerült neki a kétségbeesés végső erejével itt-ott engedelmességre kényszeríteni az elszakadt tartományokat. A zavarosban hatalmas mozgalom készült háza ellen. E mozgalom, mely az omajjád dynastiának a haláldöfést adta meg, Khoraszánból indult ki, a hol Xaszr b. Szajjár, a dynastia legutolsó hü hadvezére hiába erőlködött a forradalmi mozgalmaktól teljesen aláásott tartomány megfékezésében. A forradalmi elemek most egy újabb góczpontban egyesültek, a Hásimiták felkelésében. Ez hítta ki az omajjádokat a legutolsó mérkőzésre, melyre most már nem volt elég erejük. -K Az iszlám teljes történetében, kezdve az omajjád khalifaság idejétől egészen napjainkig, a vallásos dogmatikában, de még inkább a nép lelkében fontos szerepe volt és még mindig van a mahdieszmének. Ezen eszme nyújtott vigaszt és reményt a kormányviszonyokkal elégületlen jámboroknak, a vallásos rajongóknak, kik az időleges kormányzatban nem lelhették valósulását azon várakozásoknak, melyeket a mohammedán vallásnak megfelelő államhoz kapcsoltak. A mahdi-gondolat kölcsönzött kitartást az omajjád uralom előtt meghunyászkodó, a nyilt ellenszegülést kerülő jámbor-köröknek, midőn a lázadás helyett Alláhtól remélték a rossz viszonyok megváltoztatását. De ugyanezen eszméhez folyamodtak azon proetendensek is, kik a ténj'leges hatalom megbuktatását tűzték ki alattomos áskálódásaik czéljául. A mahdi-eszme mindig forradalmi mozgalmaknak szolgált támaszul. Akár dynasztikus, akár társadalmi felforgatók rendszerint a mahdi-eszmébe burkolták törekvésüket. Rendszerint egy-egy nyilvános vagy akár csak lappangó mahdi személye szolgált a forradalmi mozgalmak ürügyéül. E szó mahdi annyit jelent, hogy: «a jó útra vezérelt». Mióta a létező kormányformá.-al elégületlen pártok csoportosultak az iszlámban, a próféta egy jövendölésében adtak formát a viszonyok változásába vetett bizalmuknak, mely szerint «az idők beteltével Alláh a próféta ivadékaiból egy férfiút támaszt, a ki a világot eltölti [855]