Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A I'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 21 legprimitívebb foka. És hogy még Muhammed idejében is költészet számba ment, már abból a körülményből következik, hogy a Korán hallatára a pogányok váltig azt mondják Muhammednek, hogy ő nem próféta, hanem csak költő (Szúra 37 : 35). Pedig ö nem mesterséges alakú verseket szavalt, hanem a régi káhinok módjára szads'-mondásokat ejtett. S még az iszlámban sem szűnt meg a szads' használata a műköltészet körében. Egy eddigelé teljesen figyelmen kívül maradt adattal rendelkezem ugyanis azon tényre nézve, hogy a szads' alakját még azon túl is használták a hidsá'ban, a költők kölcsönös gáncsolódásában. Ez irodalomtörténeti szempontból semmi esetre nem közömbös adatot a «Kitäb al-agäni», az «Énekek könyve» őrizte meg számunkra, e nagy költészeti encyclopaedia, melynek a költök s énekesek életrajzát s müveit kisérö adatai kifogyhatatlan forrásúi bizonyulnak a régi kultur- és irodalomtörténet tanulmánya számára.

1) E munkában az Ibn Majjáda költő (az omajjád uralom második felében élt, tehát a VIII. század második felében) életrajza alkalmával a következő elbeszélést találjuk. Előrebocsátjuk, hogy Ibn Majjáda egy hirhedt gáncsoló költő volt. «Ibn Majjáda és költőtársa Al-Hakam egymás között találkozót határoztak Medinába. A megbeszélt időre mind a ketten meg is jelentek a városban. Ekkor a Kurejs törzsből való férfiak, kik anyjokról a Murra törzszsel (ehhez számította magát Ibn Majjáda) rokonságban voltak, Ibn Majjádát meg akarták akadályozni abban, hogy Hakam-mal találkozzék. Vájjon vele akarsz-e versenyre lépni ? hiszen ő nem egyenlő értékű veled (származásra nézve) és (ha vele versenyre lépsz) gáncsolni fogja anyáinkat, atyánkfiait, férfi és nő rokonainkat. Mert ö ismert rossz nyelvű ember!» Ilakain ugyanis sok szads'-ot szokott mondani. Erre Ibn Majjáda így felelt: «Bizony, istenre mondom, ha vele találkozom, olyan szads'-ot szórok rá, melylyel csúffá teszem». Itt aztán közölve van egy részlet abból a szads'-ból, melylyel a költő ellenfelét megtámadta.

2) l) Irta Aha-l-farad* al-Iszfaliónl (szül. 897, raegh. 907). Kiadását megkezdte Kosegarten (• Liher cantilenarum Magnus» lat. fordítással, 0 filzet Greifswald 1840—44). Teljes kiadása 20 kötetben Pillákban jelent meg 1285-ben (1808), melyekhez még a Brunnow ltudolftól kiadott (Leiden 1888) 21. pótkötet járult. Lásd e munkáról: Jelentésemet a M. Twl. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről (Budapest 1874) 29. lap. *) Iutöh al-iujani II. köt. 100. lap.