Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]

A I'OGÁNY ARABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 19 félreeső körben a megváltozott külső körülmények mellett is egyre folytatták a pogány idők szokásait.

1) E szempontból a káhin-mondások alaki ismertetése czéljából terjedelmesebb mutatványok kerülésével, egy rövid példát kívánok teljes kapcsolatában bemutatni. Egy Dubáb nevű ember tudósítása ekkép szól: «A Szad al-'asírat törzsnek (az iszlám előtt) volt egy bálványa, mely nagy tiszteletben részesült, neve Kúrád. E bálvány papját (szádin, inkább levita-féle mintsem pap) Ibn Rukejbának, mások szerint Ibn Vaksának 2) hítták, ennek egy sugalmazó dsinn állott rendelkezésére, ki őt a jövendőbeli dolgokról értesíté. Egyszer a dsinn megsúgott a papnak valamit; ez pedig hozzám (a tudósítóhoz) fordulva ekkép szólott: «0 Dubáb barát — halljad a nagy csudát — Muhammed szent irást hozott át — Mekkában hirdet, de nem hiszik szavát.» — Én (Dubáb) pedig így szóltam hozzá: «Mit jelentsen e beszéd?», mire ő : «Magam se tudom — úgy mond — így adták át nekem». De csak csekély idő telt el, hogy hire érkezett Muhammed fellépésének. Ekkor megrohantam a bálványt és darabokra törtem. A dsinntől sugalmazott jövendőmondás, melynek prózai rímelését és ünnepélyes természetét fentebbi fordításom vajmi fogyatékosan tükrözi, szada' alakú. Eredetiben ekkép hangzik: Ja Dubáb — iszma i-l-'adsaba]— l-'udsáb— bu'itha Muliammadun bil-kitáb — jad'ű bi Makkata valá judsáb.

8) A makáma-szeríí előadásban, melyet az araboktól a muhammedán valláson levő egyéb népek (persák, törökök, malájok sat.) irodalmai is elsajátítottak, s melynek ünnepélyes alkalmazása most is a pénteki mecset-szónoklatokban (khutba) dívik, a prózai rímet mai napig szads'-nnk nevezik (kalám muszaddsa'= ily rímelő e mesterség az arabok között az iszlám első századában még mindig fennállott. ') Említenek ellenben oly káhin-t is, ki Muhammed fellépésekor az új valláshoz nyíltan csatlakozott, Ihzd al-i/tiha II. köt. 375. lapján (Szávád b. Kárib al-Dauszi). ") Az arab irás természetén alapuló variansok. ") Ibn al-Athir, Uszd al-gába II. köt. 130. lapján gyakran említtetnek a bálványok nyilatkozásai Muhammed megjelenéséről, még pedig kivétel nélkül szads' alakjában, például még u. o. IV. kötet 2G9. lapján.