Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

A mahdi országából. In: Budapesti Szemle 88 (1896) 161-194. [Heller 188]

102 A mahdi országából.. «Jó» alatt ez emberek természetesen nem e szó ethikai tartalmát értették, hanem azonosították azzal, a mit a szigorú muhammedán theologia szunnának nevez. E szóval meg az iszlám első idejében, a próféta és társainak példájára megállapodott törvényeket és életszokásokat jelölték. Ezek elhagyását és megváltoztatását a bid'a (szószerint: újitas) nevén utálták és üldözték. A mahdi ennélfogva a szunnát állítja helyre és hadat intéz minden néven nevezendő bid'a ellen akár a törvényben, akár a dogmatikában, akár az élet legapróbb és legközönyösebbnek látszó szokásaiban nyilvánuljon az. Muhammed ibn Tumart az almoravidák ellen intézett karczának egyik okát . például az a körülmény képezte, hogy az ő birodalmukban a férfiak fátyolt viseltek; a szab arai berber törzsnek (Lamtuna), melyből az uralkodók kikerültek, ez volt az öröklött szokása,*) a miért őket az elfátyolozottaknak (al-mulatthamün, miből az európai krónikákban, a hol rólok szó van : Meltemin) is nevezték. Végtelen rajongással hítta föl híveit a mahdi élő előadással és rendszeres iratokban — mert író theologus is volt**) — hogy fegyveres erővel szálljanak síkra az iszlám régi szokásainak, a szunnának ilyen megrontása ellen. A berber Savonarolának sikerült is izgató beszédével nagyszámú törzstársait (a maszmudákat), majd első sikerei után szélesebb köröket is, az almoravida uralkodók megbuktatása eszméjének megnyerni. A függetlenségi érzéstől duzzogó kabilokat mindenkor mindenféle lázadásra könnyen lehetett reábírni. Reáálltak ők minden okra, ha nem értették is; mert biz a szunna sok gondot soha nem okozott a Szahara környékét lakó néptörzseknek. Az északafrikai mahdi nem kért, a maga meg a családja számára a világi uralomból. Nem dynastikus mahdi volt, mint a fátimida Obeidalláh. Midőn az almoravidákat a trónról tényleg elűzte és az almohádok (al-muvah*) Ezen egyebütt is található szokásnak oka alkalmasint a vérboszú kötelességével áll kapcsolatban. A törzsek között mindig függőben van valami elintézetlen vérboszú-ügy. Az emberek érdekében volt tehát arezukat eltakarni, hogy a_ reájok leselkedő és életökre törő ellenség nehezebben ismerhessen reájok; ha ráismer, szent kötelessége rajta megtorolni a vért, mely — mint mondják — reá nehezedik. **) E mahdi fellépéséről, nyilvános működéséről és irodalmi műveiről egy külön dolgozatban értekeztem : Materialien zur Geschichte der Almohadenbewegung in Nordafrika. (Zeilschrift der deutschen morgenländ. Gesellschaft XLl. kötetében. 1887.). [703]