Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A mahdi országából. In: Budapesti Szemle 88 (1896) 161-194. [Heller 188]
A mohái orszrif/riljúl. ismeretesen, az előadás keresetlen vonzó erejét tekintve, Slatint mindenesetre fölülmúló módon beszélte el nekünk a mahdi és utóda hadjáratainak, hódításaik fokozatos terjedésének és haladó megerősödésének történetét, mégis csak Slatin munkája avatja be az európai közönséget legelőször teljes alapossággal Afrika modern története e fejezetének minden apró részletébe. Teheti pedig ezt Slatin a szakférfiú és az illetékes szemtanú kettős tekintélyével és oly tapasztalatok alapján, melyek öt jobban, mint bárkit a kortársak között, ez események okainak ós következményeinek elbírálására képessé teszik. Hiszen e liarezoknak egyik cselekvő tényezője is volt, mint az a férfiú, kinek osztályrészül jutott az egyiptomi Szudán egyik tartományát egy ideig megvédeni a fenyegető, majd meg támadó malidi-hatalom betörése elől. 0 legjobban bírja elmondani nekünk annak okait, hogy miért volt eredménytelen egy többé-kevésbbé fegyelmezett, európai módon fölszerelt és vezényelt hadsereg erőlködő ellenállása egy katonai dolgokban teljesen járatlan dervis primitiv stratégiája ellenében és mi lobbantotta az afrikai néptörzsek közé vetett szikrát oly pusztító lánggá, mely legutolsó nyomát is elperzselte az egy félszázadon túl nagy áldozatokkal folytatott és megszilárdított egyij)tomi hódításnak. Sokat mond el nekünk az egyiptomi közigazgatás végrehajtó eszközeinek corruptiójáról, az afrikai népség kiszipolyázásáról, mely a bennszülöttek szemében nem igen tüntette föl áldásnak azokat a nemzetgazdasági előnyöket, melyek az új kormányzás következményei voltak. Hisz ez előnyöknek gyümölcsét nem magok élvezték. Az egy nagy kulturmozzanat pedig, mely a bennszülöttek nagy tömegének erkölcsi javára szolgált, a rabszolga-vadászat és kereskedés megszüntetése, még csak elkeserítette azokat a lelketlen emberkufárokat, kiknek az elefántcsont- meg a rabszolgaüzlet volt a mindennapi kenyerük, ocsmány vagyongyűjtésük módja és eszköze. Ezért tehát tárt karokkal fogadták a malidit mindenfelé, bár kevés fogékonysággal bírtak azon eszme iránt, mely magát a rajongó dervist és tanítványait lelkesítette. Meg a Szudánban az egyiptomi hatalmat képviselő katonai és polgári tisztviselők között elég áruló is akadt, kik vagy csakis lanyhán védték a reájok Hízott ügyet, vagy pedig nyíltan pártját fogták a dervisnek. A bennszülött katonákkal, kik csak kevés lelkesedést tanúsítottak az uralkodó viszonyok föntartása mellett, átpártoltak az ellen[696]