Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A pogány arabok költészetének hagyománya. Budapest, 1892, 69 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, XVI. köt., 2. sz.) [Heller 158]
A POGÁNY AR ABOK KÖLTÉSZETÉNEK HAGYOMÁNYA. 15 dúltak meg,*) melyeknek folytatása nemcsak e tudományszak speciális körére, hanem az emberiség általános történelmére nézve is fontos eredményekkel kecsegtet. Minden helytelen általánosítás kikerülése végett azonban már jó eleve is különbséget kell tennünk az arabság különféle rétegei között. Más szempont alá esik a déli arabság, melynek történeteiről az úgynevezett sábai feliratok adnak hírt; más alá tartoztak az éjszaki kis arab államok, — hogy csak a Mezopotámiában fennállott hírai és az Éjszaksziriában virágzott palmyrai, úgynevezett gasszanida államot említsem. Ezek persa ós görög befolyás alatt egészen más fejlődésnek indultak, egészen más művelődési állapotokat mutatnak fel, mint az arabság azon része, mely az arab félszigetet éjszakra a szíriai sivatagig elfoglalja: az úgynevezett középső arabok. Közöttük is különbséget kell tenni a művelődéstörténetnek, a szerint a mint a sivatagban tanyázó sátras beduinokról, vagy pedig a városokat s falvakat lakó kereskedő vagy földmívelő népről van szó. Az arabság e része az, melyet mi is szem előtt tartunk, midőn a következő fejtegetésekben a pogány arabok költészeti hagyományát teszsziik kritikai megfigyelés tárgyává. Ha pusztán az irodalomból indulunk ki, azt mondhatnók, bogy a költészet csakis a középső arabok között virágzott. Legalább csakis e körből maradtak fenn a költők nevei s versei. Sem a nagy műveltségű sábaiaktól, sem pedig az éjszaki arabok köréből nem bírunk költészeti emlékeket. De nincsen azért okunk föltételezni, bogy a középső arabokkal összehasonlítva sokkal tartalmasabb és magasabb szellemi élettel bíró éjszaki és déli törzsek között a múzsának ne ébredtek volna tanítványai. A középső arabság iszlám-előtti műveltségének tanulmányozására azon sovány adatokon kívül, melyeket reájok nézve latin és görög nyelven irott forrásokból meríthetünk, legjutalmazóbb forrásul kínálkozik az a nagy költői irodalom, mely ez időkből reánk maradt. Szaktudományunk viszonya ez irodalomhoz a legutolsó időben lényeges változást mutat. Míg régibben magoknak az arab *) Erről bővebben szólok czikkeraben: Arábia rá/i törtémiáről, Budapesti Szemle LXIV. kötet 102. ós következő lapjain. (107) [543]
