Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)
A történetírás az arab irodalomban. Budapest, 1895, 49 p. [Heller 179]
20 A történelirás az. arab irodalomban. A Kelet visszaajándékozza a Nyugatnak, a mit tőle nyert; de nyerte tőle oly sokágú csatornákon át, hogy ezeknek felderítése a legfinomabb elemezési munkát igényli. Nem fogunk ez alkalommal ez elemzésbe bocsátkozni. Csak arra akarunk rámutatni, hogy e műveltséget egyáltalán helytelen és megtévesztő szempont alatt szemlélnők, ha abból, hogy arabnak nevezzük, azt következtetnők, hogy e műveltséget az arab nép géniusza teremtette, hogy e nemzet szellemi életének vezérei művelték, hogy fejlesztéséhez leginkább e nemzet vezető elméi járultak hozzá, hogy egyáltalán azt, a mit arab műveltségnek nevezünk, az araboknak köszönte az európai középkor. Történelmi hálánkat és elismerésünket tényleg oly irányban vesztegetnők, a honnan a vett jótétemény egyáltalán nem eredt. E műveltségnek csak nyelve volt az arab, mely az iszlám által a keleti emberiség irodalmi nyelvének polczára emelkedett, épen úgy, mint hasonló okokból a latin vált Európa tudományos köznyelvévé. A ki az arab tudományos irodalmat tanulmányozza, alig jő szellemi érintkezésbe tősgyökeres arab nemzeti íróval vagy gondolkodóval. Ha csak azt a három írót veszszük, kiknek neveit kísérletünk kezdetén találomra felemlítettük, egyikök ereiben sem pezsgett arab vér; kettejök perzsa volt, a harmadik berber eredetű. Az iszlám, mint azt semmiféle kozmopolita világnézet gyökeresebben nem művelhetné, a hatása alatt álló nemzeti egyéniségeket egybegyúrta, egybeolvasztotta, összeforrasztotta; az iszlám közösségébe fojtotta a nemzetek egyéni tudatát és az általa Ázsiában és Afrikában teremtett új világ szellemének közös eszközévé tette az arab nyelvet. E réven tolmácsolta nekünk az arab nyelv azt a műveltséget, mely, miután hazájában, Görögországban, hontalanná vált, távol Keleten keresett menedéket és — a sors különös szeszélye — ép azon népnél, melylyel e műveltség ősei sok századdal ezelőtt Marathonnál és Salamis mellett oly hősiesen megmérkőztek volt! Az [arab műveltség eredetei nem választhatók el azon szellemi élettől, melylyel az arab hódítók Perzsiában érintkezésbe jutottak. Most mindinkább kidomborodik azon sokrétű befolyás, melylyel a Szaszanidák uralkodása alatt Perzsiában meghonosodott kultura mindenfelé kihatott. Ujabb időben még saját [656]
