Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 2. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 8.)

Muhammedán propaganda Amerikában. In: Budapesti Szemle 80 (1894) 45 - 60. [Heller 169]

58 Muliammedán propaganda Amerikában. sebbek, mintsem uralma első korszakában a véres háborúké volt, melyekkel Ázsia régi birodalmait elsöpörte. Az iszlám első századában, az omajjád uralkodók alatt, kik nem nevezhetők épen buzgó muhammedánoknak, a háborúknak és hódításoknak nem is annyira az új vallás terjesztése, mint inkább a birodalom határainak bővítése volt az indító oka. A háború czíme mindenesetre a dsihád volt: vallásháború a bitetlenek ellen. Ez mindenkor egyike volt az igazhitűek fejedelme (emir al-mu'minín), vagy mint közönségesen nevezni szokták, a khalifa legelső kötelességeinek. De a világi érzelmű fejedelmek, hadvezérek és helytartók valami nagy súlyt nem helyeztek a lelkek megnyerésére. Sokkal inkább örültek a dsizja, a türelmi adó, eredményességének, melyet a másvallásúak, hacsak bálványimádók nem voltak, vallásuk szabad gyakorlása fejében az állam kincstárába szolgáltattak.*) Az iszlámra való áttérést nem sürgették. Kényszert ez irányban egyáltalán nem gyakoroltak. Már a Korán is ez elvet állapította meg, hogy: lá ikráha fi-l-díni, azaz: «nincs (helye) (a) kényszerítés (nek) a vallásra.» (II. szúra, 257. mondat); és e tanítás mögé bújhattak azok, kik a muhammedánok lélekszámának gyarapítását nem épen jó szemmel nézték. Sőt, mi nevezetes, az iszlám birodalmának győzelmes vezérei meg is találtak ijedni, ha — a mi föltünőleg nagy számmal történt — a zsidók és keresztyének, minden külső kényszer nélkül, önként s tömegesen tódultak a győzők táborába, az iszlám vallásában való üdvözülés elé. A Muhammed paradicsomát gyarapító minden lélek számokban kifejezhető veszteséget jelentett ugyanis a fiscus szempontjából. A dolgok e világias megítélése csakis azon fejedelem uralkodása alatt kezdett megszűnni, a ki az omajjádok közül legelőször emelte érvényre a muhammedán állam kormányzatában a vallásos szempontot: II. Omar alatt (717— 720), kinek rövid uralkodása persze csak epizódszerü megszakítása volt az omajjádok alatt érvényesülő világi szellemnek. II. Omar tényleg nem dsizját akart, hanem lelkeket. Az arab történetírók azt beszélik, hogy az ő uralkodása alatt a türelmi adó jövedelme szörnyű módon megcsappant. Egy hely*) Lásd a Budapesti Szendét LXXVIII. köt. 15—16. 1. [620]