Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

Jelentés a M. T. Akadémia Könyvtára számára keletről hozott könyvekről tekintettel a nyomdaviszonyokra keleten. Budapest, 1874, 42 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, IV. köt., 5.sz.) [Heller 40]

4 i)K. GOLDZIHKK IGNÁCÉ. kéziratokat is. Nem is említve azt, liogy a valóban belbecscscl biró és hasznavehető kéziratok, minthogy azokat régi idő óta európai bibliophilok lassankint átvándoroltatták Európa nagy gyűjteményeibe, mindinkább ritkábbakká válnak az arab könyvpiaczokon, úgy hogy tudományos fontosságú kézirati munkákat — legalább arab téren — most inkább kere­sünk a British museumban Londonban, az Indian Houseban ugyanott, a Bodleyánában Oxfordban, Refa'ijjá­ban Lipcsében, a Legatum Warnerianumban Leydenben, a Sprenger Wetzstein és Petermann-féle gyűjteményekben Berlinben, mint ott, hon­nét ezen könyvtárakba kerültek; mondom, nem tekintve azon körülményt, hogy az arab philologia és a mohammedán val­lástudomány legfőbb és legrégibb kútfőit az európai tudomány­szomjnak anyagi áldozatkészséggel párosult energiája elsö­pörte azok sajátlagos hazájából oda, hol e tanulmányok az utóbbi évtizedekben új hazára találtak: — még egy körülmény állott be, mely a kéziratok gyűjtését ez idő szerint eltávoli­totta a napirendről. A mohammedán embereknek minden Európa utján meg­ismert találmány felhasználása ellen, mely náluk meghonosodni kezdődött — nem- zárva ki a gőzmozdonyt és a távirdát sem — eleinte rémitő ellenszenve mutatkozott. Midőn Damaszkus­ban legelőször lépett fel a telegraph, mint hallottam, a vallás­tudósok között nagy vita támadt a fölött, vajon igazhitű muszlimnak megvan-e engedve, hogy éljen ezen újítással vagy sem; mig végre a tudósok feltaláltak valami traditiót, a melybe belekapaszkodhattak e » bid'a« felhasználásának megengedé­sére nézve. »Bid'á«-nak neveznek tudniillik minden vjitást, melyről feltehető, hogy a próphéta nem ismerte, nem is hasz­nálta. Némelyek, mint a wahabí'k és némely, különösen észak­afrikai orthodox körök, egészen a dohányzásig terjesztik a bid'á fogalmát; a syriai ember pedig, ha nem is azért, hogy a fogalom vallási consequcntiájának alá vesse magát, de mégis elég jellemzően, az egy tized óta lábra kapott papirszivarkákat szokta bid'ának nevezni a csibuk és arghíle ellenében. Midőn tehát legelőször volt szó a könyvnyomdászat meghonosításá­ról, természetesen a »pharisaeusok és Írástudók« rögtön előál­lottak azou ellenvetéssel, hogy az ilyen frengi találmány be­[68]

Next

/
Oldalképek
Tartalom