Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
A nemzetiségi kérdés az araboknál. Budapest, 1873, 64 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, m. köt., 8. sz.) [Heller 30]
8 GOLDZIHER. den alkalmat felhasznált arra, hogy híveinek szivére kösse,• miszerint az ő rendszere nem ismer kiváltságos fajokat, nem ismer oly kiváltságokat, melyek csupán földrajzi és genealogicus körülményekben találják alapjukat. — Legtisztább és legnyomatékosabb kifejezését nyerte Muhammed ezen meggyőződése és tana, egy nevezetes beszédében, melyet azon alkalomból mondott el, midőn halála előtt híveitől búcsút venne. E beszédét, mely szintén csak a traditióból és nem a koránból ismeretes, így zárja be: „O emberek! íme Allah eltávolította tőletek a gahillijja (tudatlanság, hitetlenség korszaka) hireskedését és a származásra vonatkozó pöffeszkedést. Mindnyájan Ádámtól származtok, Ádám pedig porból vette eredetét. Az arab nem bir semmiféle előbbrevalósággal a nem-arab fölött; csak az Allahban való hit mértékadó". ') Sőt mi több, Muhamined azon meggyőződésben élt, hogy csupán csak azért oszlik szét az egy szülőpártól származó emberiség különféle néptörzsekre: hogy az emberek ezen tüneményből azon tanulságos következtetést vonják le, miszerint semmi körülmény az egész emberiség együvétartozását nem zavarhatja meg. Magában a koránban félrcérthctlen szavakban ad ezen eszmének kifejezést: „O emberek — úgymond isten nevében — mi teremtettünk titeket férfitől és nőtől, és csináltunk belőletek népfajokat és törzseket: miszerint egymás irányában elismerjétek, hogy köztetek a legnemesebb az, ki a legistenfélőbb". 2) Nöldeke ezen vershez azon megjegyzést fűzi: „Es ist sicher äusserst schwer zu bestimmen, auf wen gerade ein Vers gehe, der einen der Hauptcharakterzüge aller echten Araber betrifft, den Stolz oder die Eitelkeit auf ihren Stamm" 3); de ha összefüggésbe hozzuk ezen verset Muhammednek egyéb a koránban és azon kivül a traditióban fennmaradt mondataival, nevezetesen búcsúbeszédének imént idéztem zárszavával: akkor nem fogjuk szükségesnek találni, hogy a kérdéses korán') A szöveget lásd a függelékben. It. 2) Sura XLIX v. 13. 3) Nöldeke Tivadar, Geschichte des Qoräns. (Göttiagen 1860) p. 160. [8]