Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

A nemzetiségi kérdés az araboknál. Budapest, 1873, 64 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, m. köt., 8. sz.) [Heller 30]

6 uoldzihkr. China határától a Középtengerig, Mekkától a négerekig egy nagy eszmében találkozott. Ez az eszmék egyesítő hatalma. Ezáltal törte meg Muhammed az arab particularismust. Küldetését ő egyetemesnek, az egész emberiséget átötelőnek vélte; nem az arabok próphétájaként akar feltűnni, hanem a világ arabaj ku p ró p hé táj a ként.. IIa n é p éről (^Ool) szól, nem véreire, hanem híveire gondol. „Engem küldött Allah a fehérekhez és feketékhez egyaránt" igy jellemzi hatáskörének terjedelmét. „Az igazhivők" igy szól egy traditionalis mondatban „testvérek, kiknek vére tökéletesen egyenlő; ők uralkodnak egyaránt azok fölött, kik kivülök vágynák". Egykor, így beszéli Muhammed egy életirója, egy aethióp ember lép be a próphétáboz, és igy szól hozzá: íme, ti arabok felülmúltok minket minden tekintetben; alakra nézve szebbek, szinre nézve csinosabbak vagytok nálunk; titeket méltatott Allah arra, hogy próphétát ébreszszen közületek. Mit gondolsz? ha hiszek benned és abban, mit hirdetsz, helyet foglalhatok-c aethióp létemre az igazhitű arabokkal együtt a paradicsomban? „Természetesen, feleié a próphéta, sőt tündökölni fog az igazhitű aethiópnak fehér testszine annyira, hogy ezer évnyi út távolságára is reá ismernek". ') A feketék, kik az arabok által rendesen mint rabszolgák alkalmaztattak, Muhammed ily nézetei által az uj tan erős támászavá lettek. Irántuk való rokonszenve mintegy ellensulyul szolgált azon lenézés ellen, melylyel az ősei nemességével büszkélkedő tősgyökeres arab mágnás déli szomszédai irányában viseltetett. Némelykor nem csekély ostentatióval mutatta ki Muhammed saját magaviselete által azt, hogy az ő birodalmában megszűnt a származás jogezimén bitorolt előbbrevalóság, és ilyenkor rendesen a fekete faj egyik példányán tüntette ki azon oppositiót, melybe az arabok particularismusa ellen lépni szándékozott. „Mindenkor — így szól egy traditio — él a földön hét kegyes ember, kiknek kedveért Allah fenn1 iUrll ^ öyjS) \jcX-tr) ^jd SCXaj ^>jú> ^dJ!« [6]