Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

A nemzetiségi kérdés az araboknál. Budapest, 1873, 64 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, m. köt., 8. sz.) [Heller 30]

4 «oldzihkr.. és nézeteivel azon körnek, melynek tanítására és meggyőzésére irányult törekvése. Neki természetesen érdekében állott, azt hitetni el véreivel, hogy ő semmi ujat nem mond, és hogy csak a régi igaz vallást állítja, helyre — de a kritika ezen mesterfogással számoloi nem köteles. A monotheismuson kívül, azon eszme, melynek kimondása által merev ellentétbe helyezkedett a sémi világnézettel általában és az arabbal különösen, azon kosmopolitikus világnézet, melynek sorsa a következő lapokban fog bennünket foglakodtatni. A sémieket politikai tekintetben jellemzi az exclusivitás egy jókora adaga; a származás, a genealógia a politikában épen ugy mint a társadalmi életben a leglényegesebb tekintetek közé tartoznak. A Genesis X. fejezete, az úgynevezett nemzetiségi tábla (Völkertafel), hol az emberek legelőször osztatnak fel származásuk szerint, és hol legelőször találkozunk azon nézettel, hogy az emberek egy része — a sémi és a japheti származásúak — előkelőbb annak egy másik részénél, a chámitáknál, valamint azon nagy nyomaték, mely ezen fölötte fontos történeti okmányban az egyes népek „családjaik, nyelveik, és nemzetségeik" szerinti felosztására fektettetik: csupán csak a sémi népek emiitett szempontjából érthető át annak egész lényege szerint. A hébereknél a sémi exclusivitás nem annyira társadalmi tekintetekben mint inkább a nemzetközi viszonyokbanjelentkezett — oly pont, mely mint ezen előadás keretébe nem tartozó, itt csak röviden érinthető. Az exclusivitás társadalmi következményei azonban sehol sem lépnek anynyira előtérbe mint az araboknak iszlám előtti történetében. Minden törzs a másiknak természetes ellensége; az arab történet emiitett része nem egyéb mint az arab törzsek egyhelyeselhető azon eszme, melyet legújabban Kwald mondott ki egy értekezésében (Ueber die geschichtliche Folge der semitischen Sprachen. Göttingen 1871 p. 61): „Nun ist aber unverkennbar, dass „Muhammeds Auftreten und Wirken selbst nur der letzte und gewaltigste „Schwung einer lange fortgesetzten grossen geistigen Bewegung war, „welche sich von der übrigen Welt bis zum Schlüsse völlig unbeachtet „in jenen weiten Wüsten vollzog." [4]