Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]
60 GOLDZIIIElt IGNÁCZ tcnelmi feltételek által tényezve szervesen fejlődtek, és a vallásos nézetek megállapodására lényeges befolyást gyakoroltak, sőt néha mint Al-Ma'm fin uralkodása alatt sikerült nekik állami érvényre és uralomra vergődniök. Ha ily mozgalommal Spanyolországban találkozunk, ugy rögtön bebizonyíthatjuk róla, hogy Keletről importáltatott oda, és nem fejlődött ott szerves módon ; csak kivételes körökben ápoltatott, a népbe be nem hathatott, sőt az uralkodó irány által elnyomatott. 2 8) Igy pl. az épen emiitett »őszinte testvérek« rendszeréről is tudjuk, hogy egy Keleten utazó spanyol által, ki Harránban, Mesopotamiában, hallgatta a keleti arab bölcsészek előadásait, hozatott be Spanyolországba. Keleten ezen szabadelvű, a muhammedán dogmatikának rovására fejlődő skeptikus iránynak oly nagy hatása volt, hogy még az arab költészetben is akadt képviselője Abu-l-'Alci al Maarri személyében, kinek »Luzűvi mä lájalzam« czimü divánja a keleti iszlám skepticismusának egyik legnevezetesebb emléke, 2 G) mig Spanyolországban ezen iránynak alig akadt prosaistája. Azon ellentét méltatására, mely ezen tekintetben a keleti és a spanyol iszlám között létezik, legjobb lesz felemliteni azon benyomást, melyet a keleten a X. században divó szabadelvű egyletek egy spanyol-arab utazóra gyakoroltak. Egy ily utazótól, ki a X. század vége felé Bagdadban járt, hazatérte után azt kérdezők, váljon meglátogatta e Bagdadban a scholastikusok tudományos gyűléseit ? Kétszer jelen voltam gyűléseiken, de őrizkedtem attól, hogy harmadszor ismét közibéjük jussak. Képzeljétek csak, az első gyűlés alkalmával nemcsak valamennyi szektából való muhammedánok voltak jelen, hanem tűzimádok, materialisták, istentagadók, zsidók, keresztyének, egyszóval minden fajtabéli bitetlenek. Ezen felekezetek mindegyikének meg volt a szónoka, ki feleinek véleményét védelmezte. Ha ezen pártvezérek egyike belépett a terembe, a többiek tiszteletteljesen emelkedtek ülőhelyeikről, mig amaz helyet foglalt. Midőn a terem körülbelül megtelt, a hitetlenek egyike szót emelt, és igy szólt: Összegyültünk, hogy vitatkozzunk; mindnyájan ismeritek a vita föltételeit; nektek inubammcdánoknak nem szabad oly érvekkel czáfohiotok bennünket, melyek szent irásiokból meritvék, [200]
