Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]

A SPANYOL AUABOICRÓL. 49 a tudományok minden ágával buzgalommal, és sikerrel foglalkoztak, kivévén a természet bölcsészetét és a csillagászatot. Ezen két tanulmányt, ámbár a magasabb osztályok buzgalommal karolták fel, még sem merték nyiltán bevallani a nagy tömegtől való félelemből. Mert ha valakiről az a hir terjedt volna, hogy bölcsészeti előadásokat tart, vagy csillagászattal foglalkozik, a nagy tömeg rögtön a hitetlen nevével illette, és e név életholtiglan ragadt volna rajta, utczán-utfélen megverték, és házát felgyújtották Yolna. Meglehet, hogy maga a szultán is, hogy a nép kedvére járjon, a szegény bölcsészt halálra ítélte volna, vagy a bölcsészeti könyvnek megégetését rendelte volna el.« 7) Ilyen volt a philosophia külső állása a spanyol iszlámban, és mint láttuk, ezen külső állásának a tömeggel szemben, megfelelt története is, mely igen rövid, és csak kevés nevet mutat fel, mely nevek is csak azon hatásnál fogva bírtak hirre vergődni, melyet kifelé gyakoroltak, idegen körökben. Hogy keleten a philosophia sorsa kedvezőbb színben mutatkozik, azt mindenki tudja, ki az arabok irodalomtörténetét ismeri. Igen jellemző azonban a muhammedán keletnek és nyugotnak egymáshoz való viszonyára nézve a következő. Mint már kiemeltem, a keleti iszlámnak is meg volt a pliilosophiát üldöző osztálya; a Shibboleth ott Ibn Sind (Avicenna) volt, kit a dogmatikusok czáfolgattak, anélkül azonban, hogy egynehány kivételes esettől eltekintve, a bölcsészettel foglalkozók személyi biztonsága háboríttatott volna. Sőt épen ellenkezőleg a bölcsészeti tanulmányoknak egyrészről, és a szabadelvű mysticismusnak másrészről volt lényeges és módosító hatása a száraz theologiára, a mennyiben ennek legjelesebb képviselői törekedtek modus vivendit megalkotni az említett mozgalmakkal szemben egy úgynevezett »közvetítő theologia« megalakulása által, mely a bölcsészetet és mysticismust bizonyos irányban és bizonyos fokig a maga körébe belevonta. Ezen nem sokára keletkezése után uralkodóvá vált irány egyik legjelesebb képviselője volt Al-Gazdli, kinek irodalmi törekvéseit e helyen felolvasott egyik értekezésemben eléggé jellemeztem. Al-Gazáli, ki külön munkát szentelt Ibn Sind megezáfolásának, és ki a keleti iszlámban a »vallás ^ a felélesztő jenek«- (Muhji al-din) neveztetett el az orthodox [195]