Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]

52 GOLßZiItER IGNÁCZ tos volt, inkább a nép kedvetlenségét és elégedetlenségét, mintsem a vallás dogmái irányában skeptikus elemet keltettek a közérzületben. Költőket és persa zenészeket találunk a chalifák dőzsölő társaságában; a görög bölcsészet befolyásának, melyet a következő korszakból ismerünk, még az umajjádák alatt semmi nyoma. *) A. görög tudományos irodalom behatása az arab tudományosságba, ós ez által egy uj tudományos mozgalom megindulása az iszlámban, az'abbászidák dynasztiájából való uralkodóknak kezdeményezése és pártfogolása folytán történhetett csak. Már Abu Gafar al-Mansűr-t, az'abbaszid a dynasztia második uralkodóját, magasztalják az iszlám történetirói, mint a bölcsészet és csillagászat művelőjét, pártfogóját és példájára utódai közül Idar un al-Rash d, Al Mamiin, Al- Vdtik, Al-Mutavalckil stb. tűnnek ki tudományszeretetük által. Az iszlám tudománytörténetében pedig korszakot alkotó görög bölcsészeti és exact tudományos irodalom átültetése az arab irodalomba, AUMamün cbalifa kezdeményezése folytán indult meg, ki a görög és arab nyelvben egyenlőkép jártas syr tudósok által legelőször fordíttatta le a görög tudomány legjelentékenyebb műveit arabra, a mely kezdeményezés által azon hatalmas fordítási mozgalomnak lett megvetve alapja, mely az arab nép tudományos állását a középkorban az európai és ázsiai művelődésre nézve oly fontossá tette, és melynek leltárát az olvasó Wenrich könyvében: De auctorum graecorum versionibus et commentariis syriacis, arabicis armeniacis persicisque commentatio (Lipsiae 1842) találhatja. Ezen, a mubammedánság szellemi baladására döntő befolyást gyakorló mozgalom, a keleti iszlám kebelében a spanyol arabság megalakulása után ment végbe és csakugyan a muhammedán bölcsészet kor tekintetében legelső, s rangra legelőkelőbb képviselői az iszlám keleti ágában keletkeztek: Alkindi, ki per exellentiam »az arabok philo sojphusánalc« neveztetik a IX. században Alfára bi aX. és Ibn Sind (Avicenna) a XI. században. Ezen philosop húsok keleten iskolát alkottak, eleven irodalmi polémiát ébresztettek, és minden ellenmondás daczára, melylyel a túlbuzgó dogmaticus és hitét féltő orthodoxia felől részesültek, behatottak a sajátlcépeni vallástudományba és reformálták azt. A philoso[192]