Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]
A SPANYOL ARABOKRÓL. 45 szentesített társadalmi állapotok léteztek, melyeket megsemmisíteni nem lehetett, minthogy ama traditiók a meghódított népekben eleven tudatképen maradtak fenn. Hogy az iszlám a syriai és persa lakosságot oly csodálatos gyorsasággal birtanem csak külsőleg, hanem szellemileg is magába olvasztani, hogy a mindig, különösen Persiában, fennmaradt nemzeti reakczió daczára, állandó uralomra birt vergődni és ezen uralmat még akkor is megtartani, midőn ottan önálló és a chalifátustól független politikai testek keletkeztek; mindez azon körülményben találja magyarázatát, hogy az iszlám egyidejűleg hóditó és meghódoló volt, a mennyiben a meghódított kultúrákat befogadta szervezetébe és saját egyénisége szerint dolgozta fól azokat. Az 'iraki muhammedánság tehát, már a különféle nemzetekkel, különféle históriai emlékekkel biró népegyéniségekkel való találkozása és szerves egybeforrása által utalva volt arra, hogy a győző institútió fejlődésének oly irányt adjon, mely amaz idegen elemekkel való együtlétet lehetővé teszi, mely az uj politikai színpadnak úgy megfeleljen, mint megfelelt annakelőtte a nomád arabságnak. Ez, úgy gondolom, kulcsa azon jelenségnek, hogy az iszlám liberális iskoláját e névvel nevezhetjük :iráki iskola. De ne feledjük el másrészről, hogy a győző iszlámnak, különösön a meghódított persa elemhez való alkalmazkodása és annak jogi méltatása nem szabad elhatározás következménye, hanem épen azon szellemi túlsúly kifolyása volt, melyet egy műveltebb elem a durva arabokra gyakorolt. Ott, a hol náluknál kevésbbé müveit ellenséget győztek le, ezen alkalmazkodás nem volt szükséges. Igy nevezetesen Afrikában a létért való küzdelemben az arab' szellem okvetlenül kiválóbb és életrevalóbb volt a meghódoló berberek szellemi erejénél. Az alkalmazkodás, a berber népegyéniség tekintetbe vétele és gyakorlati elismerése, talán az iszlám fejlődésére Ejszakafrikában jótékony hatással birt volna, de nem mutatkozott szükségesnek, és ennélfogva az idegen néppel való érintkezés megerősitette a tisztán arab irányt és nem fejlesztett liberálisabb felfogást, mert nem volt erősebb szellemi reactió, melynek mértéke sze • rint alkalmazkodni, nem volt szellemileg túlnyomó népegyéniség, mely előtt az arab traditiónak ki kelle térnie. Mig tehát [185]
