Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]
36 GÓLÖZIÜER IÖNÁGE ban, midőn az állami hatalom is belevegyült ezen vitás kérdés eldöntésébe és a tbeologiai — bármely heves, de mindamellett véretlen polémia ártatlan medréből kisodorta és bebörtönzések s vérontásnak alkalmává tette. Körülbelől ugyanazon időben, midőn a német theologia egy némely képviselői azt prédikálták híveiknek, »dass die Tobaksbrüder und Tobaksschwestern alle, ja alle vom Teufel betrogen sind.« »Der Tobak ist ein verfluchtes Unkraut, dadurch jetziger Zeit die grösste Abgötterey geschieht« mint Schoppius András 1665.; vagy »Damit man immer mehr saufen kann, macht man den Hals zur Feuermauer und zündet dem Teufel ein Rauchwerk von Tabak: an« mint Serive Keresztéig, 5 <)körülbelül ugyanazon időben folyt le a szultán birodalmában egy fanatikus és a kormány által minden módon istápolt agitátió a dohányzás és burnótozás ellen. Ezen élvezetek akkoriban a szultáni birodalomban még meglehetősen ujak voltak és a tbeologiai vitatkozás még nem volt befejezve, midőn szigorú kormányrendelet folytán a kérdés egy komolyabb fázisba lépett. Mielőtt ezekről szólanék, legyen megengedve kivonnom a dohányzásról szóló egy arab kézirati monographiából, melynek jellemzését e fejezet folytában fogom nyújtani, a következő chronologiai adatokat. »Volt pedig« — úgymond kútfőm — a tutun használatának kezdete az iszlámi országokban a X. század vége felé. A legelsők, kik azt muhammedán országokba hozták, keresztények voltak az Ingliz-nek nevezett hegyekből. s s) A magribban legelőször egy zsidó orvos honosította meg, a ki róla prózában és versben munkákat is irt, a melyekben a dohány számos hasznát sorolja fel. Ezután Aegyptusba, Arábiába, Jemenbe, Indiába és a legtöbb muhammedőn országokba vitték be. A Szudánban 1005-ben (a liigra után) jelent meg Timbuktu-ban. Igy szól al-Lákiini al-Máliki. Negm ál-Din al-Magribt szerint, ki ezekről, apja verses munkájához »A1badr fi-1 kabä'ir v-al-?agä'ir« irt commentárjában szól, Damaskusban a dohány legelőször 1015-ben lépett fel.« 6 6) Minden tekintetben ujabb keletű dolog volt tehát az, a mi ellen a bid 1 a ellen rajongó theologusok a XVII. században felhívták az állami hatalom karát. Legelőször 1633-ban IV. Murád uralkodása alatt tiltatott meg a dohányzás egy nagy tűzvész után, [176]
