Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. (Székfoglaló). Budapest, 1877, 80 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. köt, 4. sz.) [Heller 65]

A. SPANYOL ARABOKRÓL. lS tékenyebb képviselőjeként tekinthető. Nem emel ugyan kalapot a spanyolországi arabok személyes tulajdonságai előtt, sőt ezen nem épen hízelgő jellemzéssel szól róluk : »A mi az idegent, ki ezen félszigetre utazik, leginkább birja csodálkozásra, azon körülmény, hogy még azon uralkodóé, a ki ott a trónon ül; mert ezen ország lakói minden önérzet és ész nélküli emberek; gyávák, rosz lovagolok és nein képesek jó katonák ellen védni magukat, és más részről a mi.uraink (kiket Alláli áldjon meg) igen jól tudják, liogy mily értékes ezen ország, mennyi adót bajt, és mily számosak szépségei és kellcmességei.« Ezen nyilatkozat nem mutatja épen igen nagy bámulását a nyugati arab szellemnek, de mind a mellett ugyanazon emberek erkölcséről ugyanezen Ihn liaukal azt mondja, hogy : »országukban nem lehet annyi nyilvánvaló gonoszságot és becstelen dolgoknak oly nagy mértékben való gyakorlását, annyi vallástalanságot látni, mint keleten.« 8) Ezen nagyobb mértékű szigorúság a vallásos gyakorlat terén épen azon jellemvonás, melyet tekintetbe venni nem szoktak, midőn a nyugati és ennélfogva a spanyol iszlám jellemzése és kultúrtörténeti megbecsülése alkalmával lépten nyomon azon nézettel találkozunk, hogy ott nagyobb mértékű tolerantia s a vallás gyakorlatában kevesebb lélekölő rigorismus uralkodott, az elméletben pedig nagyobb befolyása a bölcsészeti eszméknek, a szabadabb és a dogmatismus nyűgéből fölszabaduló világnézetnek. Pedig mint már előre bocsátottam a dolog csak annyiból áll, bogy mi európaiak spanyol-arab uton jutottunk legelőször bölcsészeti ismeretekhez, nevezetesen Aristoteles tanulmányához, melyet spanyol-arab tudósok közvetítettek a középkorban az európai világgal. Ha szemügyre veszszük azon irányt, melyet a magribí arabság az iszlám körén belül képvisel, úgy könnyen megfogunk győződhetni arról, hogy már maga ezen irány is visszatarthatta szellemüket a szabadabb mozgástól, és a legszigorúbb ortliodoxismus bilincsei között tartotta őket fogva. Minthogy tudtommal a magiibi- és mashriki arabság művelődési fejlődése, a megfelelő vallásirányokkal párhuzamba még nem helyez[153]