Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
Muhammedán utazókról. In: Földrajzi Közlemények 3 (1875) 91 -102, 148-170. [Heller 53]
Goldziher Ignácz. lOf a melylyel hatodfélszázaddal előbb a halhatatlan Dzsclál ed-Din Rúmi nevezte el azon költeményeit, melyekben az isteni eszme iránt táplált égő szerelmét énekli. Utazónk ugyan első, de nem volt utolsó, ki az angol dámák szépségét énekli a keleti költők berkében. Hatvan évvel később, Chalil al-Chöri egy ma is élő és általam személyesen ismert modern arab költő (Beirtitban), egy költészeti gyűjteményében, melynek czíme : »Üj korszak« (al-'asr al-gedíd) szintén egy pár angol ladynak szenteli ugyanazon költői alakokat, melyekben Imru-l-Keis, Antara sat. a rideg U n e i z á t, a kecses 'A b 1 á t és egyéb zivatagi Dulcineákat énekeltek meg. Utazónkban van egy kis szemtelenség, melyet úgy látszik a turbános curiositástól felvettek, de melyért egy belföldi költőnek bizony nem tapssal, de korbácscsal köszöntek volna. Azonban Mirza Abü Táleb, midőn kaftanjában karöltve járt a ladykkal és turbánnal fején vezette őket a tánezterembe, sokkal érdekesebb alak lehetett, semhogy ne alkalmazták volna irányában azon horatiusi mondást, mely régi idők óta a költők iránt elnézést ajánl. Néha disputátiókba is bocsátkozik a nőkkel, azon théma fölött, hogy hol szabadabbak az asszonyok Európában-e vagy pedig Ázsiában ? A b ű T á 1 i b ezen kérdésre nézve azon paradox tételnek bebizonyítását vállalta el, hogy az ázsiai nők több szabadságot élveznek, mint az európaiak és akárhányszor vállalkozik ezen tételének bebizonyítására. Persze utazónk a napfénynél világosabbnak tartja azt, hogy »minthogy angol törvény szerint a férjnek jogában áll feleségét bottal átdöngetni, feltéve, hogy ezen litlegezés komolyabb veszélylyel nem jár, azért tetszés szerint szobába is zárhatja nejét; a nők tehát jól vigyáznak nyelvükre és nem engednek neki kelleténél több szabadságot« (157. lap.) Hogy az ázsiai nők szabadsága nincs kevésbé korlátolva, mint az európaiaké, az egyik kedvencz eszméje Abű Tálebnek; de igen könnyen érthető, hogy nem igen találhatott hivökre európai körökben, ha ezen nézetét hangoztatá. Különösen egy angol nő, kit névleg nem említ, tartozott a naiv persa úr oppositiójáhöz. »Minden fáradságom daczára, öt téves eszméjéből kigyógyítani és neki épen ellenkezőjét bizonyítani annak, a mit valónak hitt, nem volt lehető e nőt az igazságról meggyőzni. De tétovázott véleményében és arra kért, hogy — minthogy már kérkedni kezdett — véleményemet tegyem papírra, hogy jobban megérthesse azt és hogy könnyebben juthasson a [127]