Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)

Muhammedán utazókról. In: Földrajzi Közlemények 3 (1875) 91 -102, 148-170. [Heller 53]

9t) Muhammedán utazókról. másolatoknak (három nyolczadrét kötet) Taylor József kezeibe jutott, ki abból új másolatot eszközöltetett, melyet az angol fordító Stewart Károly használt. »Oly személyek« úgymond Stewart, „kik e munka valódiságát kétségbe vonnák, mától három hónapig Longmann londoni könyvkereskedőnél az eredeti munkát megszemlélhetik-" Mirza Abu Tälib európai útjának legközvetlenebb indoka nem tudományvágy vagy épen utazási inger; hanem kétségbeesés, élete untság. A múlt század végefelé úgyszólván anarchikus Indiában volt hivatalnok, és azon eléggé ismeretes összekoczczanások között, melyek a „keletindiai társaság" és a belföldi nábobok között szüntelenül fennforogtak, a szegény belföldi h'vatalnok, ki az angolok pártja felé hajtott, a rémítő jogfosztások, zaklattatások, helyváltoztatások és egyéb igazságtalanságok áldozata lett. Szívesen kapta fel az épen Indiából távozó tudós R ichardson ajánlatát, ki öt egy európai utazásra buzdítá és magát lekötelezte, hogy útközben megtanítja az angol nyelvre. „Miután úgymond Abu Tälib" (20. lap) „ezen ajánlatot kellően megfontoltam, és azon reménynyel kecsegtethettem magamat, hogy valamely véletlen ezen hosszú és nehézségekkel összekötött út közben véget vethet életemnek és felszabadit hat a világ bajaitól és az emberek hálátlanságától: elfogadtam Richardson kapitány baráti ajánlatát és elhatároztam, hogy megteszem vele az utat." Sok baj és viszontagság után, melyet különösen az afrikai part körülhajózása alatt szenvedett, Angliába érkezett el. Nagyszerű volt azon behatás, melyet az angol városok, melyeket legelőször látott, reá gyakoroltak. Dublin elbájolta öt és L o nd o n b a n nem hitte el önmagának, hogy ugyancsak azon világban maradt, melyben Ázsiában érezte magát. Mirza Abu Tälib értelmes ember volt. Ezen körülményről tanúskodik azon mód- melylyel földiéi előtt bemutatja az angolokat és szokásaikat. Olvasóim ismerik ezeket; minek mondanék tehát e bemutatás jellemzésére többet, mint azt, hogy azon érdekes naivság vonul rajta keresztül, mely a keletit jellemzi, ha saját látkörén túl helyezzük őt és saját szempontjából itél az idegen szokások és emberek fölött. Természetesen sokat láthatott, a miről azelőtt fogalma nem volt. Már Dublinban is feltűnt előtte a muzeum látogatása alkalmával az, „hogy ezen országban, úgymint egész Európában kőből készült szobrokat egészen az h.tenitésig tisztelnek. így láttam egy nap Lon[124]