Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
Jelentés a M. T. Akadémia Könyvtára számára keletről hozott könyvekről tekintettel a nyomdaviszonyokra keleten. Budapest, 1874, 42 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, IV. köt., 5.sz.) [Heller 40]
38 DR. GOLDZIHER IGNÁCZ. Azt a kis lépést a mit Jbn al-Athir a chronisticus módszer megszokott rendjén túl tett, teljes öntudattal tette, mert maga is kimondja bevezetésében, liogy általa haladástakar jelezni a történelmi előadás modorában. De van még egy pár ezzel összefüggő pont, melyek tekintetében az ő munkája haladást mutat fel. Legelőször karolta fel ő az egész iszlám területét egyenletesen mint a történeti előadás anyagát. O ezt maga is nyíltan megmondja: »Elődei igen egyoldalulag tárgyalták anyagukat. Az iszlám keleti részén élő történetíró rendesen elhanyagolta a magrebet és megfordítva« ') Ibn al-Athir egyenlően karolja fel az egész iszlám történetét, úgy liogy elmondhatjuk, miszerint ezen tekintetben megérdemli munkája azon.nevet, melyet szerzője neki adott t. i. al-Kámil: a tökéletes. Különösen az iszlám területének közép ézsiai része az, melynek történeteit nála kellő körülményességgel találjuk, a mely tekintetben egyéb kútfők rendesen cserbe hagynak, különösen Syriával s Egyiptommal foglalkozván. Nevezetes még az is, hogy nála találjuk legelőször a bibliai történet bü feldolgozását, a mely még a tulajdonneveket is az eredetivel megegyezőleg mutatja fel 2) és ment azon nevetséges félreértésektől, a melyektől Maszűdi és társai hemzsegnek. De nem találjuk az egész munkában nyomát azon magasztosabb történeti felfogásnak, a melyeta szerző bevezetésében oly nagyon hangsúlyoz. Polemizál ottan t. i. azok ellen, kik a történelem értékét kicsinylik és elősorolja ezen tudományág hasznát és fontosságát. Szavai élénken emlékeztetnek a fenntemlitett Ibn al-Tiktika bevezető fejtegetésére és van okom feltenni, hogy a szerző ismerte ezen irót, ámbár nem említi. De ezen elhanyagolt történész egy tanácsát nem akarta soha sem elsajátítani a mohammedán világ és erről Ibn al-Athir sem szól: a történelem behozatalát az iskolába. Al-Fachriban találjuk ezen eszmét az arab irodalomban legelőször és legutószor hangsúlyozva; neki egyedül volt inc g az a bátorsága, ') Wal-sarki minlium Kad achalla bi-dikr achbár al-garb walgarbi kad ahmal ahvál al-sark. ') Csak az egy Ibn Kuleiba tesz kivételt ; ez Kitáb al-ma'árif czimü történelmi munkájában, (melyet Wüstenfeld adott ki) azt mutatja, hogy ismerte az Ó. T. történetkönyveket. [104]
