Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
Jelentés a M. T. Akadémia Könyvtára számára keletről hozott könyvekről tekintettel a nyomdaviszonyokra keleten. Budapest, 1874, 42 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, IV. köt., 5.sz.) [Heller 40]
JELENTÉS \ KELETRŐL HOZOTT KÖNYVEKRŐL. 31 van könyvtárukban. Igen alkalmas kiegészítése tehát ezen kis arab történelmi gyűjteménynek azon nagy nyolcz kötetű munka, melynek szerzőjét méltán nevezik az » arab Montesquieunek«. És ez nem túlzás. Mert a ki elolvassa Ihn Chaldúnniik (ez a mi irónk neve) »Prolegomena historica«ját, a mire most egy franczia fordítás is kínálkozik 3), az kétségkívül azon ítélettel fogja félretenni e nevezetes kötetet, hogy a szerző bámulatos szellemi röpttel föléje emelkedett a történelem anyagának és az egész emberiség történetét cultur-bölcselmi eszmékből akarván construálni, összes korszakának, melyben élt — XIV. század — gondolkodási körét és rendszerét túlhaladta. 0 volt a legelső és legutolsó nagy tekintélyű muhammedán ember — ne felejtsük hogy főkád! volt — ki midőn a csodaszerű hagyományokat és a természetellenes dolgokról szóló híreket, egyenesen mint a történelembe nem tartozókat declarálja, oly lépést tett meg, melyről itt Európában ugyanazon időben a történetírás nem álmadozott. Természetesen más mértékei is vannak arab szerzőnknek a természetszerű és természetellenes dolgok számára mint nekünk; szerinte a boszorkányságnak van valami lényege sat. De nem volt-e egy főkádi részéről nagy lépés a XlV.Jszázadban, hogy midőn a traditió kritikájáról szól, első rendbeli kritérionnak állítja a belső valószínűséget és nem elégszik meg azzal, a mi elődei lelkiismeretét a traditió tekintetében megnyugtatta: bogy t. i. a traditió lánczolata elég közvetlenül és szakadatlanul menjen viszsza a própbétáig és bogy a lánczolatban szereplő személyek eléggé istenfélők és bitelesek legyenek ? De másrészről elég igazhitű mohammedán volta arra, hogy a prophetismus dogmatikai felfogását ne bolygassa és az akkoriban divó görög bölcsészetet mint a vallás tételeinek egyenes ellentétét, ártalmasnak mondja 1) Igen érdemes dolog volna egy oly jeles írónak, minő Ibn Khaldún, irói s bölcsészi jellemét és irányát tüzeteen körvonalozni; és ezen irodalomág sajnos elbanyagoltatása mellett tanúskodik, hogy ezen munkát még alig végezte va>) Prolegomlnes d' Ibn Khaldoun trad, par M. de Slane (Páris 1863. ') Uukaddimd ed. Quatremére. Not. et. Extr. XVIII. p. 210. kk és p. 220. [99]
