Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
Jelentés a M. T. Akadémia Könyvtára számára keletről hozott könyvekről tekintettel a nyomdaviszonyokra keleten. Budapest, 1874, 42 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, IV. köt., 5.sz.) [Heller 40]
JELENTÉS \ KELETRŐL HOZOTT KÖNYVEKRŐL. 31 A jelenkori iszlámnak még nem lépett fel al-Uazáll-ja Az iszlámnak egyáltalában megszűnt a productivitása, és a veszedelemtől való menekvése csak attól függ, hogy a történelmileg kebeléből kifejlődött irányok melyikéhez füzendi tovább alakulását. Én ugy láttam, hogy a fikh száraz rendszerében találja üdvösségét. 1) A tradítió után következnék az úgynevezett »fikh« 2) vagyis a mohammedánok kánonjoga, a mint az a Koránon és és a tradition alapszik és a mohammedán tudomány legelőkelőbb részét képezi. Magában egyesíti a vallásos épen ugy mint a polgári és fenyitő törvényeket és majdcsaknem az összes mohammedánságban gyakorlati érvénynyel bir. Daczára annnak, bogy a fikhnek elméletileg és gyakorlatilag nincsen más forrása mint a kitáb (könyv) és a hadíth (hagyomány): mégis az iszlám 2. és 3. százada között találkozunk igen sok pontjára nézve a muhammedán praxisnak, eltérésekkel és szétágazó véleményekkel, melyeknek mindegyike iskolára és követőkre talált. Ezen iskolák vagy jobban mondva rítusok között, ámbár bátran mondhatni, hogy e szám nem meriti ki azokat teljesen, a legnevezetesebbek és legtovább fennmaradtak: a) az, mely Abú Hanifa imám (megh. 150 . h.) nevéhez fűződik, b) al-Sáfe'í imám ritusa (megh. 204. h.) c) Mfdik b. Anasz ritusa (megh. ly 7. h.) d) Ahmed b. al-Hanbal (megh. 241. h.) iskolája 3) Ezen négy ritus között, melyeknek megvan a maga geographicus elterjedése, úgy hogy az európai és ázsiai Törökországban a hanifita, Egyiptomban a safiita> l)Mind a felemlített traditionália muukák csak a szwmitdknál bírnak tekintélylyel és érvénynyel. A si'iták megvetik azokat, különösen azért mert ők az isznddlól megkövetelik,miszerint a Muhammed családjából való tekintélyre vezettessék vissza, (ahl al-beit), mely föltételt a szunnita traditió nem köti ki, minthogy neki Muhammed akármelyik tdrsa(al-ashäb) elég tekintély a traditió hitelességének dolgában. A si'itáknak is meg vannak külön traditió gyűjteményeik, de a melyek szunnita országban igen hozzá férlietlenek. Innét látszik, mily téves eszme azt gondolni, hogy.a si'izmus minden, a koránon kivlil levő tekintélyt, minő a traditió, megvet. ')A flkli szónak sajátlag bővebb körű fogalom felel meg ; a »kánoni törvény« jelentést már oly időben nyerte, midőn a tbeologia műszókat kovácsolt a maga számára. L. fikh szóról Kasembeg fejtegetéseit Journal asiat. 1850. I. p. 162. 3) A muhammedánok még fel szokták említeni: Bzufjftn al-Tahaurit (megh. 161. h.) és Ddwűd al-Zdliiri-t (megh. 270. h.) az árkán al.-sdria (a vallásos törvény oszlopai) között (L. Journal asiat. 1860.1. p. 390 kk.) [85]
