Goldziher Ignác: Az arabok és az iszlám / The Arabs and Islam. 1. köt. Szerk. Ormos István. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 7.)
Jelentés a M. T. Akadémia Könyvtára számára keletről hozott könyvekről tekintettel a nyomdaviszonyokra keleten. Budapest, 1874, 42 p. (MTA Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, IV. köt., 5.sz.) [Heller 40]
12 DR. GOLDZIHER IGN.VO Z. lehet e téreu kívánni. Hasznavehető szöveg magyarázatán kívül különösen azon körülmény ad munkájának kiváló fontosságot, hogy minden hagyományról egy külön kis monographíában értekezik, melyben az illető traditió tartalma körül támadt véleménykülönbségeket oly világosan és oly ritka Ízléssel fejtegeti, hogy e munkát senki sem forgatja haszontalan, ki az iszlám dolgában az egyes kérdéseket történeti úton akarja követni. Az európai tudósra nézve sokkal előnyöscbb tanulmány a Navavi commentárja Muszlim gyűjteményéhez, mint a Kasztaláni-félc al-Buchárrhoz. Persze muhammedán tudós előtt igy nem szabadna nyilatkoznom, mert ezen emberek óly bálványozó tisztelettel függenek Buchárin, hogy nálánál és commentátorainál hasznosabb szerzőket nem szabad ismerni. Ibn Chaldfin ugyan azt mondja, hogy a málikita rítushoz tartozók mindig kiválóbban kedvelték Muszlimot mint al-Buchárit; do én nem találtam málikita barátaimon tett tapasztalataim nyomán, hogy ez még mai nap is igy volna. De meg kell említeni, hogy mindinkább közeledik a mohammedán theologiai világ a két Sahih egyenjogositása felé. Nagy része van ezen jelenségben annak, hogy most már mióta Muszlimot is nyomtatták, azt jobban ismerik és inkább foglalkoznak tanulmányozásával. Ugyanezt tapasztaltam a többi traditió-munkákra nézve is, különösen arra nézve, mely a hagyománygyüjtés irodalmát megnyitja: Múlik b. Anasz al-Muvatta-jkro, ') és egyéb e szakmába vágó könyvekre nézve is. Pontosan észlelhetjük az irodalomban, mennyire hanyagolták el mindezeket Buchdrí rovására; de ép oly tisztán látjuk, mennyire terjed azok tanulmánya napról napra, mióta a nyomda hozzáférhetőkké tette azokat. És a tanulmány ezen minden kútfőkre kiterjeszkedő bőségét azért registráljuk fel örvendetes jeléül az időnek, mert midőn egyrészről a látkört szélesbiti, úgy tán lassan-lassan tudományuk tárgyalásában történeti érzéket, fog kelteni az iszlám tudósaiban. Szorosan az irodalom ezen ágához nem tartozik al-Qazúl\ 1) Ezen gyűjtemény leginkább csak azon haditli-részeket tartalmazza, melyek jogtani kérdésekre vonatkoznak. A többi gyűjtemények már túl mentek ezen korláton, és a jogtani s exegeticai traditiómondatokon kivül legtöbb helyet foglal el bennük az erkölcsi és hittani traditió. [82]
