Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Török birtokrendszer a hódolt Magyarországon. (Székfoglaló értekezés) Budapest 1940, 23p

saival van kapcsolatban, és nem vennénk mérlegelés alá a rendszernek a hatalompolitikához való kapcsolatait. A török földbirtok több volt, mint egyszerű gazdasági forma vagy tényező, egyénnek és kincstárnak jövedelemforrása és több volt mint a honvédelem eszköze. Ez a sokágú és mindig élénken ható szervezet, melyben minden a Nagyúr tetszésén dőlt el, a magából kiárasztott függőségnél fogva egy más relációban a politikai hatalomnak volt erős pillére és támasza. Az a számtalan erőrészeeske ugyanis, amely a tulajdonjog korlátozásai miatt az egyénen keresztül a közösség gazdasági rendszeréből és öntudatából kimaradt, nem kallódott cl nyomtalanul, hanem mint súllyal nem mérhető pozitív erő, az államhatalom oldalán gyűlt össze. A birtokrendszernek az egyén szempontjából előnytelen formája az államhatalmat erősítette, az államhatalom oldalán a javadalmi birtokok rendje adta az alapot a központi erők kiépítéséhez, melyek csúcsán a padişah, mint „Isten árnyéka" élt és uralkodott, s a viharokkal sok hibája ellenére századokon át dacolva, az állam életét nagy birodalom alakjában vagy kétszáz évvel hosszabbra nyújtotta. Míg a törvény nem avult el és a gyakorlatot az eredeti elgondolásnak megfelelően irányította, a jelentkező hibák javíthatók és a hiányok pótolhatók voltak, egyesek elégedetlenségét mások fegyelme fékezte, bajaikat mások jobb módja egyensúlyozta vagy leplezte; a fővárosi katonalázadások sohasem tudtak céljaikhoz iskolázott vezireket megnyerni és a 98 budai pasa között sem akadt soha senki, aki e távoli tartományban másfélszázad folyamán ura ellen fellázadt volna. Amint azonban a földbirtok elveszítette egyensúlyozó és fékező erejét és a megpróbált és meghiúsult reformkísérletek, különösen a XVIII. század óta, a vezírekből helyi oligarchát neveltek, a kis javadalmas katonát pedig kincstári bérlővé süllyesztették, a szétbúzó erők: a fegyelmüket egyszerre vesztett vezírek és katonák egymásra találnak s a bagdadi, szíriai vagy janinai pasák — ezek között a romantikus korszak egy hőse: Tepedelendi Ali — a közkatonákkal együtt emelik fel lázadó fegyvereiket „Isten árnyéka" ellen. 484