Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Török birtokrendszer a hódolt Magyarországon. (Székfoglaló értekezés) Budapest 1940, 23p

12 az egyéni felelősségérzet gyengülésével és az ügyvitelben a folyamatosság romlásával. Mikor e messzire kiküldött vidéki kormányzók kézhez vették új diplomájukat, mint idegen országok fejedelmei, egy hívüket Isztanbulban hagyták ügynöknek (kethüdá), hogy összekötő kapocs legyen a szókváros és az ő személyük között, ügyeiket egyengesse és őket a viszonyok alakulásáról tájékoztassa; új állomáshelyükre pedig saját környezetüket, baráti és szolganépüket vitték magukkal, mely egész egzisztenciájában uruk sorsához volt kötve, a pasa személyi udvarát képezte, s a hivatalos udvartól elkülönítve a pasa magánügyeinek, gazdaságainak intézésében buzgólkodott. Az isztanbuli ágensnek ezalatt az lett volna egyik főfeladata, hogy ura megbízatását meghosszabbíttassa vagy új állomást szerezzen neki. De ez sokszor nehezen ment, mert a tisztségek szétosztásánál heves verseny fejlődött ki. Az igénylők ugyanis megszaporodtak,

9 az állásokat az eredetinél kisebb javadalommal is hajlandók voltak elvállalni, a gazdasági nehézségekkel küzdő állampénztárnak pénzt, évről-évre magasabbra fölvert összeget ígértek azért, amit elődeik ingyen kaptak, míg a helyzet odáig fajult, hogy az állás értéke és a hozzákötött jövedelem szabott összeggel volt megjelölhető és maga az állás " Két áramlat torkollott itt egymásba. Az egyik azokat a „parasztkölyköket" (így egy már magas rangra emelkedett úr, a büszke Szinan pasa hívja őket) hozta a 6zeraj nevelőintézeteibe és aztán a tisztségviselők státusába, akiket a szultáni politika újoncoztatott össze, legtöbbször nem mohamedán vidékekről, hogy mint az udvarban gyökér nélküli egyének a padişah feltétlen támaszai legyenek; a másik pedig azokat az „úri ifjakat", kiknek apái már magasabb rangokat értek el s nekik İ6 hasonló pályafutást szántak s akik utóbb, ha reményeik valóra váltak, születésükre hivatkozva pasa-záde-knak („pasa fia"), .. .-oglu nak (.. .-fi) nevezték magukat. Hogy a jelöltek száma a háborús vérveszteség dacára is nagyobb volt a megüresedett birtokok számánál, ahhoz bizonyára a többnejűség cs az ezért megnagyobbodott, népesebb család is hozzájárult. (Musztafa pasa egykori kajmakamnak, aki 1G86 végén Moreában esett ol, az egykorú Szilahtar szerint (II. k. 260. 1.) hetven fiúgyermeke volt.) 475