Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A Rákóczi-Aspremont-levéltár török iratai: Levéltári Közlemények XIII (1935), 123-157

A RÁKÓCZI—ASPREMONT-LE VÉLT AR TÖRÖK IRATAI 137 5. 1706. ápr. 19. 1118. moharrem 5. Gazi giraj-kán az erdélyi királyhoz. A portára küldött bojár tovább utazott, de egy volt díván-efendivel összejátszva a (Rákóczi által küldött) pénzt eltitkolta és nem adta oda, ahová (Rákóczi) rendelte; az a bojár nem érdemli meg, hogy továbbra is (a fejedelem) bizalmát élvezze. Ilyen gazságokat a fejedelem atyja korában is elkövettek. Hüsein bej,

7 e levél vivője részletesen tájékoztatni fogja, ö (a kán) a megtárgyalt kérdésben Rákóczi érdekében fáradozik. Egyszerű másolat, mely Hasan belgrádi pasa hivatalában készült. 6. 1706. szept. 10. ÍJ 18. dzemazí-ül-ahir 1. Ugyanő, ugyanahhoz. Titokban küldött levelét megkapta, ügyével rokonszenvez s örvend közlésének: t. i. hogy engedély adatott ki tatár segédcsapatok elküldésére. Elküldésük valóban nem ütközne nehézségbe, a kért 30.000 ember helyett 60—70.000 is mehetne, de ilyen fontos ügyben a porta közvetlen parancsa nélkül nem intézkedhetik. K. n. 7' Ugyanő, ugyanahhoz. Üzenetére és levelére azt feleli, hogy segédcsapatokat a porta rendelete nélkül nem küldhet. K. n. 8. A Dzingiz-családbeli Kaplan herceg (giraj-szultán) a királyhoz. Az a mirza-bej, aki levelét viszi, apjának és neki sok tehát a vár nevét nem említi. A szöveg törökül Így szól: „... Görejim senil Feth-ül-islam ve ol havalilerde der-kemín olan a'ada-» liamin def u ref'inde gereji gibi şarf-i teenni ve tevan ejlejesin..." 7 V. ö. 14., 21. sz. 435