Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A Rákóczi-Aspremont-levéltár török iratai: Levéltári Közlemények XIII (1935), 123-157

124 litikşinak, gazdasági tartalmú, a felkelés keleti és déli irányú • kapcsolatait világítja meg. A kereskedelmi ügyletek, melyeket a felkelés kormányának a sereg felszerelése és ellátása céljából külföldi kereskedőkkel kötnie kellett, nehézséget jelentettek mind az eladó, mind a vevő számára. Az eladónak viselnie kellett a kockázatot, melyet az utak bizonytalansága, főleg a gyorsan változó hadi helyzet miatt jelentett, a felkelőknek a gondot, hogy a jnegrendelt árut szerződés szerinti pénzzel fizetni tudják. Sok apró baj tűnik itt szemünkbe, olyan bajok, melyek a felkelés született szervi gyengeségére mutatnak: az anyagi szegénységre, amely a fizetésben zavart és késlekedést idézett elő, s következményeiben a török hatóságok beavatkozását és tilfakozását is kihívta, ezeket alattvalóik anyagi érdekének védelmére késztetvén. Természetes, hogy az efféle panaszok a felkelés vége felé szaporodtak meg, a mozgalom hanyatlása korában. A fejedelem környezete bosszankodva hallgatta a sok panaszt, de a még nagyobb kellemetlenségektől tartva, épen gyengeségének tudatában igyekezett azokat orvosolni. Egyes iratok mellett megtalálható egykorú fordításuk, némelyiké török módon preparált papiroson, elvétve arany porzóval behintve. Ezeket tehát, egy-két nappal az eredeti iratok megírása után,

2 török földön készítették a fejedelem ottani ügynökei vagy a pasák tolmácsai, nyílván azzal a céllal, hogy a fejedelem környezete gyorsabban hozzájuthasson a levelek tartalmához. A fordítások magyar vagy német nyelvűek. A magyarokat a két Pápay testvér készítette, akik közül János a fejedelem környezetében és Isztambulban, Gáspár Belgrádban működött huzamosabban; a némét fordítások temesvári keletűek, egy német származású renegátnak, Oszmán agának tollából valók, aki ott tolmácsképen működött. — A fordítások kissé elnagyoltak, de a tartalom lényegét helyesen adják vissza és így az akkori célnak megfeleltek. A gyűjteményt hat évtizeddel ezelőtt (1872-ben) Szilády Áron rendezte először és belőle két iratot

3 magyar fordításban közre is adott. A többi irat között ennek a kettőnek kivonatát is adom, nemcsak azért, mert teljességre törekszem, hanem azért is, mert az említett fordítások hibásak és hiányosak. 2 V. 6. 47., 49. sz. 3 L. a 2. és 4. sz. 432