Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
Török iratok a gr. Zichy-család birtokában: Levéltári Közlemények II (1924), 70-85
74 túra (tuYra) alakjában ezután İ6 emelte az oklevél díszét és hitelességét; csakhogy ezóta nem csupán a központban, hanem a kitüntetett helytartóságok székhelyein is rajzolták, azaz kiadták. 6. A fermánnak és berátnak ezen feltűnő külső ismertető jele, a túra, a szultán címeinek rövid összevonásából keletkezett. Stilizált alakja a hódoltság korában már teljesen kialakult. Rajzolója nem küzd határozatlansággal, szövege nem ingadozik, mint száz évvel azelőtt; a túra vonalai biztosan és szabályosan hajlanak minden példányon. Ámbár III. Ahmed kora (1703—1730.), az Ahmed Refyq által találóan „tulipános időknek" (lale devri) 1' nevezett korszak önmagát jellemzően sok cicomával sallangozta fel a túrát, 17 ez a túlhajtott dísz utóbb lekopott s az így megtisztult túra arányaival és méreteivel ugyanaz, amit már a hódoltság korában látunk. Korszakunk túrájának hajlott vonalai között a következő szöveg rejtőzik: 1 8 El sultan 1 9 N han, ibn el sultan N han, ibn el sultan N han, muzaffer dá (ima (esz szultán N chan, ibn esz szultán N clian, ibn esz szultán N chan, cmluzaffer dájmá); jelentése: N. szultán chán, (aki) N. szultán chánnak a fia, (aki viszont) N. szultán chánnak fia: mindig győzedelmes. A szöveg tehát a fiú, apa 06 nagyapa nevével határozza meg a mindenkori uralkodót. A szultáni túra alapja a hosszúkásra szabott papírlapnak majd a közepére szokott kerülni, a papirosnak körülbelül negyedrészét foglalja el, a felette és az invocatio alatt levő hely tisztán marad. Közvetlenül alatta kezdődik a szöveg. Az oklevél ezen része a szultáni túra számára tartatván fenn, idők folyamán az a szokás fejlődött ki, hogy minden hivatalos iraton legalább az oklevél felső harmadrészét, néha a kéthartnadát 2 0 üresen, hagyták. A szultáni túra pótolja a pádisah összes címeit; mondjuk ez a „kisebb cím". A „nagyobb címet" — értem alatta a szultán kormánya alatt élő összes országok, illetőleg tarto1 8 Ahmed Refik: Lálo devri, Isztambul, 1331. 1 7 MUthcilungen aus Dosuicn uııd dcr Herzegovina, Wien, 1894; hasonmás 1127/1714-ből. 1 8 A török történelmi társulat folyóirata: Târihi otmânl endziimeni medzmu 'üsy, Isztambul 1334, 110 1. 1 9 Az arabos szerkesztésű szöveg — a török nyelv természete ellenére — a rangot, állást jelző szót a tulajdonnév elé helyezi; százados használat következtében a nyelvben meghonosodott ez a sorrond, do csak a „szultán" szóval kapcsolatosan. Személynév elé helyezve uralkodót, szultánt jelent, személynév után (csak női név után) azt a jelentést kapja, mit az európai nyelvekben (az arab eredetű) „szultána" fejez ki. 5 0 Nemz. Múzeum törzsanyaga. 417
