Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

Párhuzam az isztanbuli és budai török hivatali ügyvitel között: Levéltári Közlemények XVIII-XIX (1941), 208-222

222 1SZTANBULI ÉS BUDAI TÜRÜK HIVATALOK Mindaz, amit a fentiekben elmondottunk, igazolja azt a bevezető sorainkban említett párhuzamot, hogy a török tartományok igazgatását a központi kormányszervekhez hasonló szervek intézték, hogy a vezír (pasa, bejlerbej), kádi, defterdár és valamelyik török íródiák a tartományi székhelyeken olyanféle szerepet töltöttek be, természetesen szerényebb keretek között, mint a fővárosban az ottani, magasabbrangú társaik. A párhuzamot még tovább lehetne fűzni, kimélyítve azt az iratokon a külső és belső sajátságok azonosságának kiemelésével, esetleg példákon pontonkint kimutatva, hogy a bagdadi pasa rendelete, az erzerumi kádi végzése, vagy a damaszkuszi defterdár írása megfelelő esetekben, mind a kiadmányoknál, mind a hivatalok belső használatára készült iratoknál egyezett a budai pasa, kádi és defterdár írásával. Ezzel egy olyan tanulsághoz jutottunk el, amely a szakkérdés: az ügyvitel és iratkezelés kereteit meghaladva, az egyetemes kutatást is érdekli, nevezetesen ahhoz a megállapításhoz, hogy a XVI. századbeli török állam a pusztán csak katonailag megszállt, „polgári" török lakosságtól nem lakott és távoleső magyarországi tartományába is egységesen képzett tisztviselőket tudott küldeni, akik hasonló ügyeket azonos törvények és szabályok szerint, ugyanazon fogalmazással és mondatokkal, szinte azonos szófűzéssel és szavakkal intéztek el, Budán a bagdadiakkal, erzerumiakkal és damaszkusziakkal tökéletesen egyformán dolgoztak; és ezzel az ekkori török államnak olyan belső értékét ismertük meg, amely a török birodalmat magasabbra emeli, mint sok politikai vagy katonai sikere. 17