Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)
A fethnáméról: MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei XIX (1962), 65-117
A FETHNA&fÉRÓL 75 csagataj emírek, akik tiszta szándékkal és a szolgálat készségével [69] az engedelmeskedés nyaklóját önként a nyakukba vették, és a szolgálatkészség derékszíját, az égi magasságú udvar irányában reménykedéssel eltelve, derakukra felkötötték, részt kaptak a kedvezések tömegéből, amelyek előkelőre és közrangúra egyformán kiterjedtek, és őket [70] a felséges padisah-zádéhoz, az 'ağem országok jelesei jeleséhez, a világ királyai között kiválóhoz, akin a Megbocsátó Király rajta tartja a szemét, a vallás izmához, Yadigâr Muhamad mirzához 3 4 rendeltük szolgálattételre, aki a boldogult padişah, Baysungur mirza 3 5 [71] embere, és annak értelmében, hogy „mindenkit az őt megillető helyre", Máverá an-nehirt 3 6 és Horâsânt neki adományoztuk, és őt oda küldtük, és Sistân 3 7 és Badahsán 3 8 sahját, és Sâri és Âmol 3 9 sayyidjait, és Astarâbâd és ama tájak malikjait mind jóindulattal és kegyes kaftánnal díszítettük, és a kormányzóságokba mindenhova embereket küldtünk, és Alláh kegyelmes támogatásával és irgalmas segítségével [73] egész Âzarbâyğân, 'Iraq, Fars és Kirmân vágya valósult Mifelségünk hatalmába és uralma alá került. „Hála legyen Alláhnak, aki teljesítette ígéretét és örökség gyanánt nekünk adta a földet". [74] Most pedig annak értelmében, hogy „tégy jót, ahogy Alláh is jót tesz veled", az igazságosság és a nép gondozása pillérei erősítését és a kegyesség és jogszolgáltatás fundamentuma szilárdítását tartjuk kötelességünknek, és azt akarjuk, hogy az iszlám hívői a boldogság épülete lócáján, az igazság sátrának hűvös árnyékában, a nyugalom és kegyesség otthonában, a biztonság, becsületesség és üdülés puha pamlagán pihengessenek, és a zsarnokság és háborúság sötétsége és az erőszak és rablás rozsdájának köde a gyengék és szegények lelke tükrének lapjáról lekerüljön. „Ez Alláh vezetése, ő azt vezeti így szolgái közül akit akar" [:] Egekbe és földi révbe az jut el, Aki jót tesz Alláh földi népivel. [77] Ezek a sorok annak az igének a szellemében írattak, hogy „Ami Urad kegyességét illeti, hirdesd azt", és annak az értelmében, hogy „íme ez Alláh kegyessége hívei számára, terjeszd annak a jeleit". És mély kegyelmétől és illatos adományaitól azt reméljük, hogy erősíteni fogjátok [78] az igazságos3 4 Yadigâr Mohamad mirza, Timur unokáján ab, Baysungurnak az unokája, ekkor tizenhat éves ifjú volt. 3 3 Baysungur mirza, Timur unokája, meghalt 1433-ban. Időben távoli utalás, indokolttá a mirza hírneve teszi. 3 6 Mavera el-nehir : ,,a folyón túli föld", az Oxus jobb partjától észak felé messzire elterülő vidék. Szamarkandból, Buharából tekintve, az Oxus bal partjától dél felé elterülő vidéket írták Máverának. 3' Sistan (vagy Segestan) : kerület Perzsia és Afganisztán határán. 3 8 Badahéán ( Bedehsân) : hegyvidék az Amu Darya forrásvidékén. 3 9 Âmol : város a Kaspi tótól délre, Teherántól északkelet felé. 161
