Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A fethnáméról: MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei XIX (1962), 65-117

100, ő is „két világra szóló boldogság örömét és a túlvilágra elható érdemek teljességét" remélte vállalkozásától. Egyező motívum az is, hogy az ellenség ereje mindig nagyobb, de Alláh az igazhívőket segíti, angyalait ténylegesen beveti a harcba; így történt Mezőkeresztesnél is. A harc isteni rendeletre folyik, a győzelem isteni segítséggel következik be. A gyaurok teljes vereséget szenvednek, s az utolsó szálig a pokolba kerülnek (Uzun Hasan gürğistâni fethnáméjában a pokolnak négy neve van: saqar u sair u ğahannam u bis al-maşir). A harc sikeréhez fűződő reményeket minden fethnáméban Korán-idézetek igazolják és biztosítják. Nagy sikere van a fogalmazónak, a münsí-nek, ha alkalmas kronogrammát tud találni, ha a Koránból olyan verset tud idézni, amely „az írás rejtelmes szavaiban" urához „címzett" győzelmet helyez kilátásba, és nagy szerencséje, ha az uralkodó azt a nevet viseli, amit a próféta viselt; mindkét eset fokozott biztosíték a győzelemhez. Az idézetek egymás után helyezve mindig ezt a gondolatsort adják: „Alláh a hitetlenek elleni harcot kötelességünkké tette; harcosait jutalmazza, és gazdag zsákmányt juttat nekik; ígéretét beváltotta, tehát mély hála illeti őt". Egy-egy fethnáméban általában nyolc-tíz Korán-idézet fordul elő, a nagyon alkalmasak különböző fethnámékban ismétlődnek. Uzun Hasan gürğistâni fethnáméjában tizenegy, kettős fethnáméjában sokkal több, összesen harminckét Korán-idézet és vagy húsz arab nyelvű imaszöveg, szólás, vers, közmondás van beszőve; ezek a szentkönyv nyelvén és szinte a szentkönyv igéivel mondják el két háborúja történetét, csak az alkalmi adatokat kellett perzsa nyelven betoldani, és egyszerre dokumentálják mind a politikai hatalmát vesztett arab kultúra változatlan szilárdságát, mind ennek a Taurusz hegyei között székelő rövid életű türkmen dinasztiának magas kancelláriai készültségét. A Korán-idézetek és imaszövegek vallásos alaphangulatot adnak a fethnáménak, és kötik stílusát. Mivel a fethnáme nyelve a XV. században a perzsa volt, szövegezésében a perzsa nyelvű ünnepélyes iratok és történelmi szövegek stilisztikai formái fordulnak elő. A fethnáme fogalmazója szereti a hasonlatokat, s ezeket részben a földi életből, a történelemből, részben a földön kívüli kozmoszból veszi. A földi életből származó hasonlatok között a legtöbb a perzsa múlt legenda világából való. Példák: Faridün far ('Ferídún-i fenségű'), Dárá daráyat ('Dáreusz-i bölcseségű'), Nüsirvdn 'adâlat ('Núsirván-i igazságosságú'), Husrav-i zamin u zaman ('az idő és tér Hüszrev-je'), Rustam-sağa at ('Rusztem-i vitézségű'). Jó baráti uralkodó társakat a fethnáme szívesen hasonlít Salamon királyhoz ( Svlaymân-mişâl 'olyan mint Salamon', Sulaymân-i makán 'kora Salamonja'), és Salamon király vezéréhez, Ászafhoz (Âşaf-ray 'éles eszű, mint Ászaf), és Nagy Sándorhoz (Sikandar-savkat 'hatalmas, mint Nagy Sándor', Sikandar-i qirán 'koránaa Nagy Sándora', Sikandar-dar 'olyan fenséges, mint Nagy Sándor'). A vatikáni levéltár nem fethnáme jellegű 136