Fekete Lajos: A hódoltság török levéltári forrásai nyomában. Szerk. Dávid Géza. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 6.)

A fethnáméról: MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei XIX (1962), 65-117

100, E meghatározásból folyik, hogy a fethnáme múlt idők írásbeli terméke, olyan időké, amelyeknek voltak nagynevű mohamedán királyai, ezeknek ünnepi közlésre méltó győzelmei, és a közlésnek ilyen szokásai. Ismerünk-e fethnáme szövegeket? Megbízható formában, fényképi hasonmás kíséretében kiadva csak egyetlen egyet. Ez a hiteles formában ismert fethnáme az 1444. évi várnai csatáról szól, II. Murád szultán küldte, feltehetőleg Ğihânsâh mirzának; két részben került kiadásra, az első fele Ankarában, a második Prágában;

2 kezdete és címe még mindig hiányzik. Fényképi másolatban további négy fethnámét, és két hosszabb töredéket ismerek. A várnai csatáról szóló fethnáme után időrendben a következő két fethnámét Uzun Hasan aq-qoyunlu fejedelem küldte II. Mehmed Oszmán-házi szultánnak, az egyiket 1459-ben (vagy 1462-ben) Giirğistân ellen vezetett hadjáratáról, kelet nélkül,

3 a másikat kettős híradással, az 1868. (872.) évben Hasan 'Ali ellen és azt követően a Timurida Abü Sa'íd ellen vívott harcairól;

4 emezt ezért kettős fethnáménak fogom nevezni; a negyediket Oszmán-házi II. Mehmed küldte 1470-ben (875-ben) Eigribuz (Euboea, Negroponte) meghódításáról saját fiainak,

5 és megfelelő módosításokkal feltehetőleg külföldi uralkodóknak is; az ötödiket száz évvel később, 1597-ben (1005-ben) III. Mehmed szultán Eger megvételéről és a mezőkeresztesi ütközetről a velencei köztársaságnak.

6 A két tőfedék közül a régebbi I. Mehmed 1415. (818.) évi bogdáni (moldvai) fethnaméjának a töredéke,

7 ez valamennyi fethnaménál régibb, és ha teljes volna, talán értekezésem gerincéül szolgálna; 38 sornyi megmaradt része, az egésznek mintegy kétharmada, — négy-öt nyomtatott oldalra terjedő szöveg — ugyanis olyan sajátságokat mutat, amelyek a fethnámét egyetemesen jellemzik; sőt úgy látszik, hogy gondolatmenetével és frázisaival későbbi fethnáméknak mintául szolgált; a másik töredék II. Mehmed szultánnak Uzun Hasan felett kivívott győzelméről számol be,

8 tekintélyes terjedelmű, de helyenként nehezen olvasható. A XV. századból való fethnámék mind perzsa nyelvűek, a XV. században a fethnáme szokásos nyelve a perzsa nyelv volt; ezeket az isztambuli levéltárak őrzik. Az 1597-ből való egri fethnáme török nyelven szól, ez a velencei levéltárból való. Pényképi másolatban valamennyi megvan az egyetemi török intézet fén yképmásolatgyű j tem ény ében. 2 ADNAN S. ERZI dolgozata, Belleten XIV, 595 — 631, Ankara 1950, és FEKETE LAJOS dolgozata, Byzantinoslavica XIV, 258 — 270, Prague 1953. 3 Eredetije Isztambulban, a Topkapı Sarayı Müzesi levéltárában, E 8966 sz. a. 4 Eredetije ugyanott E. 10,727 sz. a. 3 Eredetije uo. E. 10,822 sz. a. 6 Eredetije Venezia, Archivio di Stato, az 1597. évi török iratok között. 'Eredetije Isztambulban, a Topkapı Sarayı Müzesi levéltárában, E. 9,510 sz. a. 8 Eredetije uo. E. 9096 sz. a. — Az isztambuli iratok fényképeiért a törökországi levéltárak vezetőségének, a fényképek közvetítéséért ÖMER LÛTFI BARKAN, ADNAN SADIK ERZI és HALIL SAHILLIOGLU kartársaknak, a velencei iratok fényképéért a velencei levéltárak vezetőségének ez alkalommal is őszinte köszönetemet fejezem ki. 128