Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához: MTA I. Oszt. Közi. X (1956), 1-60

.Y» szűz = süz szó' (1, 21, 23, 32, 47, 51, 78, 81) szuyle- — süyle- 'mondani' (67, 79, 85), szuyli- (80) suyle = Süyle 'úgy' (6, 13, 99) buyle = büyle 'így' (41, 47, 89) vl- = ül- 'meghalni' (6, 50, 102, 106) vkszuz - üksüz 'árva' (111) vng = ür\- 'előrész' (19, 64) vykun- = üykün- 'utánozni' (48, 56) vz- = üz- 'maga' (79, 99). Ezeknek az adatoknak a hangjelöléséhez először is meg kell jegyezni, hogy az ,,u" betű a török szövegben az ü hangon kívül az u hangot is jelöli, úgy, mint Murád magyar szövegében is (a magyar szöveget 1. GRAUG ERnél, i. m. 55 skk.), — továbbá, hogy az ,,u" betű az ii hang jelölésére más példákban, tehát olyan szavak tövében, melyekben őstörök ii van és szufTixumokban számtalanszor előfordul. Az ,,ew" betűcsoport a magyar szövegben is a — rövid vagy hosszú — ö hangot jelöli. (L. BABINGKR : i. m. 52). Figyelemre méltó a szókezdő fínek következetesen „v"-vel való jelölése. Kétségtelen tehát, hogy Murád nyelvjárásában, mely ruméliai nyelvjárás volt, az ó-oszmánli *ö hangot részint ő, részint pedig ü képviselte, ugyanúgy, mint Vidinben, illetőleg a nyugat-ruméliai nyelvjárásokban. (Vidini azért emelem ki, mert az ottani nyelvjárást ismerem legjobban.) Az ö > Û változás azonban Vidinben — mint láttuk — csak bizonyos szókban mutatkozik. Most tehát felmerül a kérdés, hogy a Murád török szövegeiben látható ö > ü változás ugyanazokban a szókban lép-e fel, mint Vidinben. Helytelen volna azonban a kérdést így tenni fel, mégpedig azért, mert a nyugat ruméliai nyelvjárásokról szóló gyér ismereteink alapján is megállapíthattuk — a köprü 'híd' és ördek 'kacsa'példákon (1.398 — 399. 1.), hogy az ö > ö változás nem ment végbe következetesen a nyugat-ruméliai nyelvjárásokban. Mielőtt tovább mennék, egy elvi kérdést akarok érinteni, a hangfejlődés törvényszerűségének a kérdését. Az oszmán-törökben vannak hangtörvények és hangfejlődési tendenciák. Hangtörvény például az ó-oszmánli -g-nek köznyelvi 0, illetőleg y képviselete, mely általában minden esetben így van. Hangfejlődési tendencia a szóeleji l > d változás, mely bizonyos szókban fellép, bizonyos szókban nem. Az oszmán-törökben nagyon sok ilyen hangfejlődési tendencia van. Igen tanulságos ebben a tekintetben például OAFEROGLU gazdag anatóliai szöveggyűjteményének olvasása. Ezek a fejlődési tendenciák néha egészen sajátságos állapotokat tereintenek. Gondoljunk csak az eredeti b- képviseletére az oszmánli köznyelvben : egy szóban 0 képviseli (bol- > vol- > ol- 'lenni'), néhány szóban t'- (var 'van', var- 'menni', ver'adni'), más szókban m- (malaq 'bivalyborjú', imnekSe 'viola' [< perzsa|, me Se 'tölgy' [< perzsa J), megint másokban p (~b) (pek 'nagyon', parmaq 77