Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához: MTA I. Oszt. Közi. X (1956), 1-60

.Y» 'esteem, accept; oblige, favour' (

STUART E. MANX), VÖ. oszm. heyen- < bcgen- 'megkedvelni'. Ezek persze lehetnének régi jövevényszavak abból az időből, mikor még minden oszmánli nyelvjárásban megvolt a szóbelseji g, de itt van pl. az albán agá Aga' szó ((î. MEYER

, Etym. Wörterb. d. albati. Sprache), mely a török aga > aya > « megfelelője, nevek mellett rendkívül gyakran használt szó : ennek a g-je csak úgy maradhatott meg. ha uz albániai törökben a legújabb időkig aga volt a kiejtése, mint Boszniában (I. 400. 1.) : megjegyzem, hogy a kelet-ruméliai nyelvjárásokban e szóban jelentésbeli elkülönülés állt be : aga = 'bátya', â — "úr, Aga'. .Megvan azután a légi török g pl. az albán saglám 'igazi' (< tör. sag/am ~ sálam), eejlend'm m 'mulatok' szóban (< török eglen ~ eylen-; a görögben is gr-vei! — 1. MEYER

, i. m. 94). A kelet-ruméliai török -i", -u, -ü képviselője az albánban MEYER szótára szerint rendesen hosszú í, néha rövid -i, ezzel szemben a szóbelaoji i képviselője az e betűvel jelölt hang, mellyel MEYER a török « hangot is jelöli: alb. (az albán, sőt a török alakokat is, most MEYER átírásában adom) japí 'épület' < tör. jape; alb. bukugi 'békó' < tör. bukage ; alb. dorí 'pej ló' < tör. doru ; alb. kompéi 'szomszéd' < tör. komév; alb. türli 'Art, Weise' < tör. türlü ; alb. utí, üti 'vasaló' < tör. ütü. Ezek az albán alakok alighanem nyugatruméliai török yapi, bvqagi, dori, qoméi, türli, üti alakokra mennek vissza. A török szóbelseji i — ahogy mondtam — MEYERnél e-val [= í] van képviselve : alb. altén- 'arany' < tör. alien [MEYER átírása ; e = i] ; alb. aralék 'Corridor' < tör. aralek; alb. keskan 'féltékenység' vö. tör. kezkan'irigyelni* ; alb. sere 'sor' < tör. sera. Az ó-oszmánli *ö képviseletében — úgy látom — két hang jelenik meg az albánban : « van pl. az alb. dükmé 'európai tallér', vö. 1st. dökme, alb. düéék 'ágy' vö. 1st. döéek, alb. díüzlúk 'szemüveg', vö. 1st. gözlük, alb. gütrúm 'béna', vö. 1st. kötürüm, alb. íümür 'szén', vö. 1st. kömür, alb. téümlék 'parázstartó', vö. 1st. íömlek, alb. jürnék, ürnék 'minta', vö. 1st. örnek szókban, — és o van ezekben (mindenütt k-, g- után) : alb. goks ~ dlüks 'mell' < tör. göks-, alb. kor 'vak' < tör. kör, alb. kose 'bajusztalan' < tör. köse, alb. kosték 'lánc' < tör. köstek, alb. koée 'sarok' < tör. köée, alb. kotl 'gyáva' < tör. kötü < köti. Itt is a nyugat-ruméliai török ö > ii változásra gondolhatunk; lényeges, hogy a k, g hang szerepel mint elválasztó kritérium. (Mindezekre MEYER szótára a forrásom.) Ezeket a kérdéseket az albán nyelv török jövevényszavainak rendszeres feldolgozása fogja tisztázni. III. A TÖRTÉXETI HÁTTÉR Jellemeztem Humélia két nagy török tájszólási területét, mint földrajzilag zárt egységet, leíró módszerrel, a inai állapot anyagával, lla azok a jelenségek, amelyeknek alapján a nmiéliai török nyelvterületet nyelvjárási 64