Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332

314 Említettem tnár, hogy az idegen szavak hangalakjában bizonyos ingadozás van. Véleményem szerint — legalább is részben — ez az alapja a tárgyalt s- > z- változásnak is. Ez a bizonytalanság azután azt is előjdézi, hogy az idegen szavakban a fordított változás is megtörténik. Erre is több példánk van. így a perzsa, illetőleg arab zuqáq 'utca' szó az oszmán-török köznyelvben soqaq alakban használatos. Az arab és perzsa zd farán 'sáfrány' szónak a törökben safran alakja van. Erre még néhány péidát idézhetnénk a nép nyelvéből (sann etmek 'vélni', köznyelvi zarın etmek, sindiir 'lánc' < zindiir'' stb.) « 19. Az elmondottakhoz a sztálini elvek alapján további és az oszmán-török nyelv élete szempontjából fontos megjegyzést fűzhetünk. Megrajzoltuk az oszmán-török nyelv különleges kevert jellegének a képét és hangsúlyoztuk, hogy ez tulajdonképpen egy beteg állapotra jellemző. És most, a törökség újabb nagy társadalmi átalakulásának korszakában, tanúi vagyunk egy mozgalomnak, amely energikusan dolgozik, hogy ennek a beteg állapotnak véget vessen. Az idegen grammatikai elemeket — mondhatjuk legnagyobb részben, az idegen szavakat pedig jelentős mértékben eltávolította a nyelvből ez a mozgalom és az oszmán-török nyelv nia, bár az operáció kellemetlen kísérő jelenségei még erősen érezhetők, új és egészséges fejlődés elé néz. Az a sztálini elv igazolódik itt, mely szerint a nyelv életének szempontjából a grammatikai rendszer és az alapszókincs a lényeges. Az oszmán-török nyelv egészséges megújulása elsősorban annak a körülménynek köszönhető, hogy grammatikai rendszere és alapszóklncse lényegében török maradt. 43