Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A kevert nyelvrendszer kérdéséhez: MTA I. Oszt. Közl. II (1952), 313-332

314 arab és perzsa jövevényszókat* is tartalmaz, ami pedig a szótári szókészletet illeti, ebben tízezrekre menő arab és perzsa szó van. Ebben lényegében semmi különös nincsen. Amit hangsúlyozni és a következőkben bizonyítani akarok, az az, hogy az arab és perzsa elemek az oszmán-török nyelvtudatban — a köznyelvben — elkülönült réteget alkotnak. 6. Eilőször az oszmán-török szókincsnek a magánhangzóilleszkedés szempont­jából való két részre oszlását említem. Az egyik részben, a török szavaknál, a magánhangzóilleszkedés következetes és meglehetősen szigorú törvénye érvényesül, a másik részben, az arab és perzsa jövevényszavakban, és természe­tesen egyéb idegen szókban, magánhangzóharmónia nincsen. A magánhangzó­harmóniát bizonyos fokú mássalhangzóharmónia is kíséri. 7 Hogy a magánhangzóilleszkedés törvénye, amely a török nyelvtan leg­feltűnőbb és legfontosabb vonása, az arab ésjjertsa elemek átvételénél a török­perzsa érintkezések legregibb korszakától kezdve nem érvényesült, ez kétség­telenül annak a sajátságos és nagyhatású tudó^befolyásnak a következménye, amelyrő fent szóltam. Ilyen fonétikai típusok állanak tehát egymással szemben, mint a török qulaq 'fül', qaíTq 'kanál', güverdtin 'galamb', gerek 'szükséges' és például az arab mábed 'templom', merhamet 'könyörületesség', selâm' 'üdvözlet', mübarek 'szent'. Ez a jelenség magában véve nem volna különösebben feltűnő. El lehet képzelni olyan nyelvet, amelynek rendszerében magánhangzóharmóniás és magánhangzóharmónia nélküli szók vegyesen fordulnak elő. Sőt voltaképen ez a tényleges állapot ; azokban a nyelvekben, amelyekben magánhangzó­harmónia van, nagyon gyakoriak az ez alól való kivételek. így van ez magá­ban az oszmán-török nyelv török elemeiben is, különösen a népnyelvben. A magánhangzóharmónia a legfontosabb, de nem az egyetlen hangtani sajátság, mely az idegen szókat a török szóktól elválasztja. Meg lehetne még említeni a hosszú magánhangzókat, melyek tiszta formában a török szókban nincsenek meg és bizonyos hangkapcsolatokat (k'â, lâ, al sth.). Az idegen szó­kezdőkről külön beszélek. s: i • Rendesen nem beszélek jövevényszavakról és idegen szavakról, mint pl. A. rischer alább idézendő értekezésében. Ezek a műszavak a ml csetühkben nem használhatók, a török­ben egészen másról van szó, mint amit ezek kifejeznek. Bittner (i. m. 23. I.) az idegenszerű­ség szempontjából próbálja osztályozni a szóban lévő elemeket s ezeket mondja ; ,.von die­sem Standpunkte aus lassen sich jedenfalls drei Gruppén unterscheiden. die wir Lehnwörter, Fremdwörter im engeren Sinne oder g.'wöhnliche Fremdwörter und Fremdwörter in wei­terem Sinne oder ausscrgewöhnliche Fremdwörter nennen wollen '. 1 A qa-, ke-féle hangkapcsolatok az arab jövevényszókban török hangtani jelenségekre emlékeztetnek, de az a hangtani harmónia, mely a török szón rendesen végigvonul, az arab elemekben nincs meg. Egy olyan szó, mint qa b 'szív', mahltiq 'teremtett' (előbb képzett /-lel), a török fonétikai rendszerben még idegenebb, mint egy ilyen szó, mint mütâreke fegyver­szünet'. • Helyesen selâm. Az ( hangot nem különböztetem meg. •A'ö. Ragıp Ozdeııı, Tarihsel bakımdan öztürkçe ve yabancı sözlerin fonetik ayraçları­1st. 1937, 1939. (Az eredeti torok és az idegen szavak fonétikai ismérvei történeti szempontból. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom