Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Körösi Csorna Sándor lelki alkata és fejlődése: Erdélyi Tudományos Füzetek 149. Kolozsvár, 1943, 3-15

VIII hogy hogy viszonylik Csoina, elindulása idejében, ahhoz a tudományos elmélethez, hogy a Keleti Turkesztánban lakó régi ujgurok tulajdonképpen azonosak a magyarokkal.

9 Ezt az elméletet á XVIII. század második felében és a XIX. század elején itthon és a külföldön egyformán, az ázsiakutatás és a magyar őstörténet legkiválóbb képviselői vallották. A Csorna göttingai utazása előtti években az ujgurok története egyike volt az ázsiakutatás leginkább vitatott kérdéseinek. 1811-ben jelent meg először KLAPROTH műve az ujgurok történetéről, mely azután hamarosan még három kiadásban látott napvilágot. Hogy Csorna tudott-e az ujgur—magyar azonosság elméletéről, tudott-e Klaproth munkájáról, arra vonatkozólag nincsen közvetlen adatunk, de lehetetlen elképzelni, hogy ezeket neki részben az enyedi, részben a göttingai tudományos környezetben ne említette volna valaki. Erre mutat az, hogy tulajdonképpen az ujgurok földjére — Járkendbe — törekszik, s azt is bizonyosan tudjuk, hogy élete utolsó korszakában a jugarok azaz ujgurok földjére igyekezett eljutni, akikről tibeti forrásban is olvasott. Utazásának első célja Bukarest volt, hol törökül akart tanulni, de nem volt rá alkalma; tovább indult hát Konstantinápolyba, ahol szintén török nyelvismereteit szerette volna tökéletesíteni és keleti forrásokat vélt találni a magyar őstörténetre vonatkozólag. Ezt a célját azonban nem valósíthatta meg, mert Konstantinápolyban akkoriban pestis dühöngött és ezért délre fordult, Egyiptomba hajózott. Arab tanulmányokkal akart foglalkozni Alexandriában vagy Kairóban s kutatni a magyar őstörténetről szóló arab forrásokat. De a pestis innen is tovább űzte és így jutott Szírián keresztül Perzsiába. Ez az ázsiai utazás különösebb nyomot nem hagyott fejlődésében, bár meglehetős ideig tartott, hiszen 1819 végén indult el Enyedről és 1821 vegén még Bocharában volt. Mindenesetre fontos négy hónapi teheráni tartózkodásaj itt tanul meg perzsául s itt éli bele magát a keleti életbe. Bocharaban tudományos céllal hosszabb ideig akart maradni és az volt a terve, hogy azután elmegy Keleti Turkesztánba, jelesen Járkendbe. Mivel azonban kósza hírek hallatszottak, hogy e vidék felé erős orosz hadsereg közeledik, elhagyta Bocharát, délre tért és Indián keresztül akarta az ujgurok földjét megközelíteni. 1822 áprilisában akar Indiából bejutni Keleti Turkesztánba, de Srinagarban arról értesül, bogy a Járkend felé vivő út nehéz, költséges és veszélyes. Elhatározza tehát, hogy visszatér Laborba. Ezen az úton történt azután élete legfontosabb eseménye, amelynek következménye volt a tibeti filológiában való elmélyedése. Az angol kormánynak egy emberével, MooRCRorrtal találkozott •'zen az úton. Moorcroft tudományos érdeklődéssel utazott, munkáit ina is látjuk idézve, de voltaképpen az angol kormány belsőázsiai politikájának szolgálatában állott. Megszerette Csornát, megismerkedett terveivel és ráirányította figyelmét a tibeti nyelv és irodalom 9 Ii. dolgozatomat: Körösi Csorna Sándor célja. Bp., 1935. (M. Tud. Akadémia. Előadások Körösi Csorna Súudor emlékezetére, 10. sz.) 261